Az öreg pásztor éneke



Az öreg pásztor éneke

Amíg az ember él, tanul s vitázik, 
s maholnap, jószerint semmit sem értek. 
Elérkeztem, a szent „semmit-tudásig”. 

amikor mindent látni vágy a lélek. 


Nem a külsőt és nem a látszatot, 
de közepét a dolgok erdejének, 
a forrást, ahol születik az ének, 
s a lényeget, ahol belül ragyog. 

Az Istent is örök szeretetének 
izzásában, amikor átölel, 
s jelen van, mint a levegő, az élet, 
nem tudni hogy, de végtelen közel.

Hogy lássuk Őt, a fény azért ragyog!
Menjünk hát Hozzá, kicsi pásztorok!

(Csanád Béla)

1 megjegyzés :