Kard és lant

csatáztunk ágyban és mezőn
kard krónikás ének ideál és lant
mutassuk meg hát ismét az erőnk
restek lettünk-e nemcsak a lepedőn
dalnokok kik nyugszotok alant
lám felfuvalkodott piros szívek
takarja csontjaitokat akár a hant
az a valentin mégis csak megbánt
vitézi udvarlástok lányoknak izen
idegen szokások sanda cukormáz
tiszteljünk anyát s hazát híven
ne törjön meg a hősi múltunk íve
akit az utcán az üzlet megaláz
üres fecsegés vásári forgatag
s közben gyermekre aggra a ház
szakad s a lelkünk rozsdás puszta váz
jártam buda eger és esztergom alatt
s olykor még fel-feltör az őserőnk
mely évezredet bajt kínt átível
bálint napon daloljuk víg dalát