Bige Szabolcs: „Jó nekünk itt lenni” (Kirándulás a Tábor-hegyre, Izraelben)

Kanyargós szerpentin vezet fel a Tábor-hegyre - nyaktörő tűkanyarok egyik a másik után. 

A Békás szorosnál láttam még ilyeneket. Fenn a tetőn évezredes romok között áll Jézus színeváltozásának bazilikája és a Ferences rendi kolostor. Épült 1919 és 1924 között. Van a hegytetőn ortodox templom is fallal elválasztva a katolikustól. Ezt Illés templomnak nevezik és egy régi templom romjaira épült. A templom teraszáról csodás kilátás nyílik a környékre, a Bibliai tájra.

Bámészkodó tekintetünknek feltűnik a dús növényzet, és a sok virág. Kertész is kell ennyi virághoz. Érdeklődésünkre megtudtuk, hogy önkéntesek segítik a szerzetesek munkáját – a ferences kusztódia néhány éve a gyógyulást kereső drogosokkal is foglalkozik. Ők dolgoznak a kertészetben. 

„Kusztódia” – ragadta meg e név az érdeklődésemet. Custodia Terrae Sanctae – írja a bejáratnál elhelyezett tábla. A szó maga azt jelenti, őrség. A ferences rendtartomány őrségekre oszlik, ez a kusztódia, mely a latin custos (őrség) szóból ered. A kusztódia élén a kusztos (őr) áll. Feladataikat meghatározott szabályok irányítják, s egyik legfontosabb feladata a Jézus szülőföldjén és a Közel-Kelet más országaiban levő keresztény szenthelyek megőrzése és felélesztése. Nemes cél vezérli a kusztodiát feladataiban: „a béke és szépség hídja igyekszik lenni” – magyarázta a szentföldi kusztos. - „A szépség olyan dolog, amit Isten minden gyermeke megérdemel… Egy olyan környezetben élni, amely szép, és amelyet szépségben akarunk továbbadni másoknak – felelősség!”

Évezredes romok maradványai jelzik a hely kultikus jelentőségét. Már az egyiptomiak idején állott itt település és szentély – II. Ramszesz hódítási között történik róla említés. Itt volt a helyszíne a föníciaiak bika-kultuszának, melyre egyenesen utal arab neve: Dzsebel et Turr, azaz a Bika Hegye.  Josephus Flavius a rómaiak elleni háború idején (Kr. u. 66-70) fallal vetette körül az itt levő erődöt. Sőt a hegyen át vezetett a híres Via Maris, a Földközi-tenger partján elterülő városokat, országokat Szíriával összekötő út. Egyiptomtól Mezopotámiáig és Anatóliáig létesített kapcsolatot. Ma az 56-os autópálya követi az útvonal egy részét és halad el a hegy lábánál.

A keresztény hagyomány szerint ez Jézus színeváltozásának és mennybemenetelének helye.

Máté apostol így írja le az eseményt: „… Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény.”

A hely gyakran cserélt gazdát. 350-ben már templom ált a hegyen, s a régi feljegyzések szerint a zarándokok is rendszeresen felkeresték ez idő óta. A 6. században három templomot építettek ide, mert Péter apostol három sátrat akart itt felállítani.

Magyar vonatkozása is van a Tábor-hegynek. Nevezetesen a II. Endre által 1247-ben vezetett keresztes hadjárat alkalmával történtek itt csatározások. Úgy mondja a fáma, hogy a magyarok harci „stílusa” olyan veszedelmesnek tűnt a szultán szemében, hogy inkább eltakarodott a hegyről, s még a várat is földig rombolta, persze, hogy a keresztesek se tudják majd használni, s a terület átadásáért, azt kérte, kíméljék meg Jeruzsálemet.

A hegy neve bár Tábor, de nem a táborozásból származik az elnevezés, hanem a héber „tábór” szóból, ami kőbányát jelent. Valamikor az egész hegyet örökzöld erdők borították. A mediterrán fenyő az őshonos fa ezen a tájon. Most telepítik újra, mert az ésszerűtlen kitermelés miatt a török hódoltság idején szinte teljesen kipusztult. 

Körbejárva a látnivalókat és eltelve a hely hangulatával indultunk vissza az autóhoz. Valahogy megéreztük Péter apostol szavainak varázsát és értelmét: „Uram, jó nekünk itt lenni”. És hogy jelenszázadi, profán jólétemet igazoljam, rátaláltam a parkoló közelében egy butikra, s ajtaja felett a felírat: „caffé italiano” remények felülinek hatott a fárasztó kirándulás után. Nem csalódtunk, valóban olasz kávét kínált az olasz fiatalember a pult mögül.