A Nap lement, eljött a csend.
Szakadozott felhők között
bolyongva jár a holdsugár.
Nem ragyognak a csillagok,
elhervadtak, homályosak.
Aludj te is, pihenj szívem,
álmodj szépet, boldog velem.
Hajnalban , ha felébredünk,
a napsugár köszön nekünk.
A csend a zaj hiánya,
a hallgatás némasága.
A csend a lélek belső nyugalma,
de lehet a csendnek félelme, hatalma.
Csend a társtalan magányság,
csend a csalódott barátság,
csend a harag bosszú-forralása,
szeretteink síri némasága.
A csend a béke, a béke csendje,
csenget csendben a lehetetlenbe...
Szép álomra biztat versed; igazából viszont a csend minéműségéről gondolkodsz, Sarolta. Sokféle érzelem húzódik mögötte, tényleg; adja ég, hogy amiről a végén írsz, az legyen velünk, a béke csendje.
VálaszTörlésA csend akár üvölthet - mint Radnóti versében /Levél a hitveshez/,
Törlésde mindenek előtt a béke lelki zenéje és a halálé.
Változó értéke fontos számunkra - úgy gondolom.