Tóth Sarolta: Átlagos életem

Az életem csupa közhely,
rosszkor, rossz helyre születtem.
Árvának, szegénynek, betegesnek,
korán megözvegyült anyám számára
feleslegesnek.
Mégis:
szüksége volt rám a világnak,
mint homokra a Szaharának,
illatra a tavaszi szélnek,
alkotásra a tehetségnek.
Hát felnőttem!
Dolgoztam, tanultam, éltem,
szenvedtem, csalódtam, szerettem,
gyerekeimet tisztességgel felneveltem.
Mint minden átlagember,
mint homokszem a sivatagban,
mint esőcsepp a zivatarban.
fontos, de jelentéktelen.
Ilyen volt az életem.
Nem hagyok hátra jeleket,
az idő gyorsan eltemet.
Nem voltam több, se kevesebb,
részese mindennek és semminek,
atomja a nagy egésznek,
a változatos mindenségnek,
mégis:
maradtam megismételhetetlen
egyéniségnek.