Az életem csupa közhely,
rosszkor, rossz helyre születtem.
Árvának, szegénynek, betegesnek,
korán megözvegyült anyám számára
feleslegesnek.
Mégis:
szüksége volt rám a világnak,
mint homokra a Szaharának,
illatra a tavaszi szélnek,
alkotásra a tehetségnek.
Hát felnőttem!
Dolgoztam, tanultam, éltem,
szenvedtem, csalódtam, szerettem,
gyerekeimet tisztességgel felneveltem.
Mint minden átlagember,
mint homokszem a sivatagban,
mint esőcsepp a zivatarban.
fontos, de jelentéktelen.
Ilyen volt az életem.
Nem hagyok hátra jeleket,
az idő gyorsan eltemet.
Nem voltam több, se kevesebb,
részese mindennek és semminek,
atomja a nagy egésznek,
a változatos mindenségnek,
mégis:
maradtam megismételhetetlen
egyéniségnek.
Úgy ám, kedves Sarolta: része voltál és vagy a mindenségnek, s mégis egyedi, párja-nincs darabja a nagy egésznek!
VálaszTörlésAdyt idézem:
Törlés"Vagyok - mint minden ember fenség,
északfok, titok, idegenség,
lidérces messzi fény...'
Szép volt, de szomorú is az élet
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.