Indulsz, már látod a fényt.
Izgatnak mosolyok, dühök.
Mind több a félsz, megtöretés,
arcod vágják, harapják –
formát ölt az ösztönlét.
Filmet nézel – az életedét.
A kép Tarkó János vajdasági festőművész munkája
Tomor Gábor: Mozi
Indulsz, már látod a fényt.
Izgatnak mosolyok, dühök.
Mind több a félsz, megtöretés,
arcod vágják, harapják –
formát ölt az ösztönlét.
Filmet nézel – az életedét.
A kép Tarkó János vajdasági festőművész munkája
Igen, az"Az életünk filmje" kedves Gábor.
VálaszTörlésAmi a végén, velünk együtt enyészik el, egy egész világ, ami iránt senki nem érdeklődött, csak mi.
Tömegével születnek az új filmek, és tűnnek is el.
Semmire nincs idő, minden száguld, belevész egy szürke közönybe.
Tetszett, igen jó írás.
gyuri
Csupa lényegbe vágó, életet-halált összegző megállapítás, kedves Gyuri. - Köszönöm szavaidat. (o)
TörlésKedves Gabi!
VálaszTörlésEgy egész regényt tartalmaz a versed.
Szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm, kedves Mila; remélem soraimba mindenki belelátja a saját élete regényét is... Nem baj, ha megtöretésre kevés példa akad...
TörlésLétünk talán mindig is ösztönös csupán, a tudat pedig addig működik, hogy mindennapjainkat minél kényelmesebben és komforosabban éljük le. Mikor visszanézünk meg olyan bagatell, amiért küszködtünk. S mint szüleim mondták: úgyse vihetünk magunnkal semmit, amikor meghalunk.
VálaszTörlésTetszett :)
Jól írod, kezdettől így élünk, visszanézve pedig keveselljük, amire idő, erő jutott. Az "ösztönlét" kifejezést inkább a dolgunkat nehezítő, a "komfortosabb" életünket gátoló másokra utalva tettem, akikkel folytonos a hadakozás. De míg bírjuk, mozizunk tovább. - Köszönöm kommentedet! :)
Törlés