Vaszil Vasziljevics Csocsoszánnnal esett meg a dolog, aki a voronyezsi Malenkaja színház gazdasági igazgatója volt. Igaz, a művészeti és személyzeti igazgatást is ő végezte, mert a többi színházi vezető le volt csukva.
Egy premier utáni banketten Oxána a primadonna, részegen elpofázta a helyi Cseka vezetőjének, hogy ezek mi mindent összeloptak a volt grófi majorságban, és a nagyszerű férfiú még elég józan volt ahhoz, hogy másnap emlékezni tudott a hallottakra.
Lecsukatta az egész bandát, ki is tüntették érte, mint a haza éber őrét.
A medáliát szolgálati fegyverének tokjára tűzte, mert így, menet közben az nekiverődött a táska rézcsatjának, amitől feltűnően csörömpölt.
Észre is vette minden emberfia, mondták is neki, brávó daragíje tavaris bátyuska, te aztán egy igazi hős védő vagy, nem pedig egy beszari kis mensevik.
Vera Ivanovna- a csapos- ki is tüntette figyelmével, hátravitte az ünnepeltet az ivó mögötti budikhoz, és alaposan meglapogatta elhízott testét, és mikor Ivanovna a csúcsra hágott, extázisában azt ordította, "Most mondd, hogy komszomol ! "
Másnap délben, mikor az ünnepelt férfiú magához tért, nem találta nadrágját, meg egyik csizmáját. Dühödt fájdalmában, jégeralsóban kirohant dácsája elé, és ott üvöltözött, hogy az éjszaka kirabolták.
Még szerencse, hogy szolgálati fegyvere nem veszett el, mert azt az almáriumnak nevezett ládájában tartotta, a pisztolytáskájában meg lapos vodkás üvege lakott.
Az - bár üresen,- de megvolt.
De ez mind részletkérdés, az is, hogy a kis Vásenka az énekórán beszart, mert ki akarta préselni magából a magas cét, és mást préselt ki helyette.
Hát az biztos, hogy nem volt a hülye kamasznak dugulása.
/ Ez az a Vásenyka gyerek, akinek a nagyapja faragott egy Lenin mellszobrot a kivágott körtefa törzséből, és kerekeket szerelt rá, meg szántalpat is, hogy a gyerek télen-nyáron tudja maga után húzni.
Az öreg ezermester belecsinált valami szerkezetet, mert húzás közben azt mondta a szobor: kakukk, kakukk...
Hát nem is kapott érte Lenin rendet a muzsikja, csak három évet.
De mint mondottam volt, ez mind részletkérdés, a lényeg az, hogy Voronyezsben van kultúra, és művészeti élet, mert egy civilizációban ez alapvetés, és a szellemi felemelkedés fényes záloga.
Egy premier utáni banketten Oxána a primadonna, részegen elpofázta a helyi Cseka vezetőjének, hogy ezek mi mindent összeloptak a volt grófi majorságban, és a nagyszerű férfiú még elég józan volt ahhoz, hogy másnap emlékezni tudott a hallottakra.
Lecsukatta az egész bandát, ki is tüntették érte, mint a haza éber őrét.
A medáliát szolgálati fegyverének tokjára tűzte, mert így, menet közben az nekiverődött a táska rézcsatjának, amitől feltűnően csörömpölt.
Észre is vette minden emberfia, mondták is neki, brávó daragíje tavaris bátyuska, te aztán egy igazi hős védő vagy, nem pedig egy beszari kis mensevik.
Vera Ivanovna- a csapos- ki is tüntette figyelmével, hátravitte az ünnepeltet az ivó mögötti budikhoz, és alaposan meglapogatta elhízott testét, és mikor Ivanovna a csúcsra hágott, extázisában azt ordította, "Most mondd, hogy komszomol ! "
Másnap délben, mikor az ünnepelt férfiú magához tért, nem találta nadrágját, meg egyik csizmáját. Dühödt fájdalmában, jégeralsóban kirohant dácsája elé, és ott üvöltözött, hogy az éjszaka kirabolták.
Még szerencse, hogy szolgálati fegyvere nem veszett el, mert azt az almáriumnak nevezett ládájában tartotta, a pisztolytáskájában meg lapos vodkás üvege lakott.
Az - bár üresen,- de megvolt.
De ez mind részletkérdés, az is, hogy a kis Vásenka az énekórán beszart, mert ki akarta préselni magából a magas cét, és mást préselt ki helyette.
Hát az biztos, hogy nem volt a hülye kamasznak dugulása.
/ Ez az a Vásenyka gyerek, akinek a nagyapja faragott egy Lenin mellszobrot a kivágott körtefa törzséből, és kerekeket szerelt rá, meg szántalpat is, hogy a gyerek télen-nyáron tudja maga után húzni.
Az öreg ezermester belecsinált valami szerkezetet, mert húzás közben azt mondta a szobor: kakukk, kakukk...
Hát nem is kapott érte Lenin rendet a muzsikja, csak három évet.
De mint mondottam volt, ez mind részletkérdés, a lényeg az, hogy Voronyezsben van kultúra, és művészeti élet, mert egy civilizációban ez alapvetés, és a szellemi felemelkedés fényes záloga.
Kép: Kapolyi György alkotása
Jót nevettem kulturálisan értékelhető beszámolódon, kedves Gyuri! Voronyezsben így mentek a dolgok, és semmiképpen nem tévedünk, ha azt mondjuk, másutt is, általában is így mentek a dolgok az új élet, újonnan kovácsolódó emberei országában. A tiszteletre kinevezett, azt áhítozó emberekről azonban ma sem, mifelénk sem szerencsés ötlet játékszobrot formálni. :)
VálaszTörlésMint látom, rajzod is az őszinteség jegyében született: feltételezett képzőművész mesterünk magától értetődően engedi, sőt fáradozik azon, hogy megmutatkozzék a meztelen valóság!
Tetszett szellemes hozzászólásod Gábor!
TörlésÉn is gondolom, hogy ez az állapot, nem csak Voronyezsre érvényes, ez jellemezte azt a kort, szokásaival, színvonalával. Persze, ma sem a Bálsój jellemzi ezt a kultúrtevékenységet,de biztos sokkal emelkedettebb a helyzet.
Köszönöm szellemes gondolataidat.
gyuri
Gyuri, jót derültem az írásodon, már a főhős nevén és a színház nevén. Bizony ez már maga a kultúra... A vidámságon túl, torz tükör vélt valóságról, de talán sok helyen most is így van még.:)
VálaszTörlésKedves Ildi.
TörlésÖrülök,ha tetszett írásom.
K. Frigyes jut eszembe, "Igazán jót röhögni, csak igazán nagy katasztrófákon lehet." Hááát, ebből legalább sok van.
Köszönöm, hogy rám néztél.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlés(h)igazán remekül megírtad ezt a novellát is, őrült jól szórakoztam.
Kedves Noémi.
VálaszTörlésKöszönöm véleményedet, örülök neki.
gyuri
Tetszett! Hajnalka
VálaszTörlésKöszönöm Hajnalka, örülök neki.
Törlésgyuri