Tóth Sarolta: A légy balladája
Egy légy mászik a falon,
légycsapóval agyoncsapom.
Véres folt marad a falon,
azt gondolom:
a macskával lenyalatom..
De ő nem kap a falaton,
ledobom és elzavarom.
Újabb légy mászik a falon,
fogom a kést, levakarom
Jaj, lehullott a vakolat,
bosszankodom is emiatt.
Verejték a homlokomon,
újabb légy ül már a falon.
Nem nézek arra, bár zavar,
kézzel el is kapom hamar.
A markomban elmorzsolom,
légyhullától undorodom.
Mosom a kezem, súrolom,
közben új legyek ülnek a falon!
Most legyőztek, beismerem,
- ezt a csatát -
meg nem nyerem.
Jaj de nagy az én szégyenem,
a legyeket nem szeretem.
A címet inkább úgy írnám, kedves Sarolta: a légyvadász balladája. Mert lehet, hogy nagy szégyenként érzi a kis tolakodók iránti ellenszenvet, de nagyobb baj, ha nem érzi: sok ilyen haszontalansággal telik el az élete.
VálaszTörlésÉrdekes vélemény, de egyet értek vele...
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.