Csörgits Kinga: Neked

Akkor mellém ült és azt mondta nekem: „azt hiszem kedves, minden félelmünk egy tőről egy közös forrásból ered. Ezek a félelmek korlátokként mutatkoznak egészen addig, amíg nem állunk készen rá, hogy szembeforduljunk félelmeinkkel.  Amikor ez bekövetkezik, nem belekapaszkodunk korlátainkba, hanem elengedjük és átlépjük azokat. Ilyenkor a félelmeink felerősödnek, vagy a félelmek által eluralt érzések törnek felszínre elementáris erővel. Ez a legnehezebb. Mert vajon mi a szimbólum és mi a valós vágy? És vajon miért vágyunk minden élethelyzetet meghódítani majd átlépni azon? Miért ez az állandó vágyódás? Azt hiszem, van valami, ami végtelenül fontos az ember számára. Ez pedig az értelem. Vagyis a siker. Ha az ember sikeres, azt jelenti, hogy kiteljesedett…illetve beteljesedett és ez megelégedetté teszi. Hogy a siker teljes tudatosság vagy korlátlan áramlás következménye az valójában másodlagos.  A tudatállapot a lényeg a siker állapota, melyet az ember, ha egyszer megtapasztalt többé nem tud élni nélküle. A siker azonban érzékeny dolog. Mert az állapot ahová vágyódunk, valójában nem létezik. Mert a siker vagy bennünk van, vagy sehol sincsen. Vajon mit kell megtanulnunk az állandó vágyódásból? Mi benne az igazi feladat? Talán a vágy csupán szimbólum. A sikertelen ember rúgkapálása és menekülése, hogy ne kelljen szembenéznie önmagával. A valós félelmekkel, kudarcokkal és a sikertelenséggel.”
Akkor én azt feleltem: „ ha kérdeznél kedves, azt mondanám, neked menj és élj meg minden pillanatot. De nem kérdezel. Bezárod magad. Törvények és szabályok borítják be az életed. Ha kérdeznél, azt mondanám, neked engedj el minden korlátot minden félelmet. Kutasd, azokat a pillanatokat melyekből csupán néhány adatik meg az életben. De nem kérdezel. Bezárod magad. Betartod Isten és ember törvényét. Ha kérdeznél, azt mondanám, neked a törvények ismerete arra tanítja a felemelkedettet hogyan lépjen át azokon. Mert a törvény a tömegé. A döntés az egyéné. De nem kérdezel. Bezárod magad. És amikor eltelik az idő az emlékeid és kétségeid újra meglátogatnak majd. És te megbölcsülve valóban újraélnéd azokat a pillanatokat, de azok már elteltek. Ahogyan a te napjaid is. Mivel megbölcsültél már tudod, az egész élet úgy telik be, hogy kiszolgálja azokat a kivételes pillanatokat. De te e pillanatokat állítottad az élet szolgálatába. Ha kérdeznél, azt mondanám neked ez a néhány pillanat az élet. Nincs több. De nem kérdezel. Bezárod magad.”