Home » Riba Ildikó » Versek » Riba Ildikó: Zivatarban Riba Ildikó: Zivatarban mint őszi kornyadt virágszál virága lekókad fejem csukódik szemem álomtalan álom éber képekkel üzenetet küld fakón jeltelent megfejthetetlen kényszerképzetek zsonganak fejemben zivatar borús égből Kép: Pintér András fotója Share: Facebook Twitter Google+ StumbleUpon Digg Delicious LinkedIn Reddit Technorati
Pillanatnyi nyomott lelkiállapotra vall, amiről írtál, Ildi, meglehet e módon igyekeztél szabadulni is tőle. Mint zivatar nyomán a megviselt földnek, talán neked is sikerült a megtisztulás a kényszerképzetektől...
VálaszTörlésGábor, valóban van úgy, hogy nyomottá válunk, amin csak egy jó kis zivatar segíthet. Alkalmasint sikerült megszabadulni tőlük.
TörlésLehangoló a versed, deága Ildikó. Ez egy lelki mélyponton törhetett fel benned.
VálaszTörlésEnnek ellenére sikeres alkotás.
Szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm kedves Mila, megvallom, nem voltam éppen topon.
TörlésKedves Ildi.
VálaszTörlésIgen érzékletesen írtad le azt az állapotot, amikor az ember sodródik a lét óceánjában, a maga kényszerképzetei között hánykolódva.
Tetszett.
gyuri
Köszönöm, kedves Gyuri ! Így igaz, van úgy, csak sodródunk tehetelenül, és nem tudjuk irányítani magunkat.
TörlésKedves Ildi,

VálaszTörlésMeglepődtem versed hangulatán, de igazán remekül sikerült
Köszönöm, Noémi. Furcsa volt, vagy szokatlan? Pedig úgy érzem, ez sem idegen tőlem.
TörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.