A Folyó fölött
a Héttornyú Sziklavárban,
múlt és jövőszobákban,
tárt ajtók, széljárta függönyök közt
csevegünk : a jogaras,
a kalapos,
a melegszemű,
a széllelbélelt,
a gazember kedvesekkel.
Szélesöblű párkányszobákban,
kibomlott felhők alatt,
motozunk a félhomályban,
míg bőrünkbe ég a Nap.
Aztán útra kelnek, mert messze vágynak.
Hetvenhét komortollú, néma Felleg:
drága és szerelmes kedvesek surrognak szomorún az Idegennek.
A Tölgyfa látta :
könnyem pereg
a hajnalbontó virulásban.
Szirmaimból útra kelek :
izzik a Nap a Láthatárban.
Újra el kellett olvasnom Ámor és Psycé történetét ahhoz, hogy értelmezni tudjam a versed. Remek!
VálaszTörlésKöszönöm:)
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.