A Folyó fölött
a Héttornyú Sziklavárban,
múlt és jövőszobákban,
tárt ajtók, széljárta függönyök közt
csevegünk : a jogaras,
a kalapos,
a melegszemű,
a széllelbélelt,
a gazember kedvesekkel.
Szélesöblű párkányszobákban,
kibomlott felhők alatt,
motozunk a félhomályban,
míg bőrünkbe ég a Nap.
Aztán útra kelnek, mert messze vágynak.
Hetvenhét komortollú, néma Felleg:
drága és szerelmes kedvesek surrognak szomorún az Idegennek.
A Tölgyfa látta :
könnyem pereg
a hajnalbontó virulásban.
Szirmaimból útra kelek :
izzik a Nap a Láthatárban.
Related Post
Mátay Melinda Mária : Álmomban hétszínkékHétszínkék csodaszőrű kuvasztsimogattam.Az övé volt.Előttem járt.Megmutatta asoha nem lát
Mátay Melinda Mária: Részlet a hatvanasok fiatalkori misztériumaibólMagukba imádták a halált:nem tudták milyen Isten.Csodálat illeti gőgöd, Ifjúság!A Szocializmus
Mátay Melinda Mária: Ülök a tavaszbanÜlök atavaszban.Szelíd nyárfapihékszállnaka magasban,árad a pompa,madártrillahallik,s az egyszerűfű
Radnai István:jelek és suttogásokcsöndjével éleszt a hajnalkeresem a mutatókat az órána számlaphoz lapul az időhideg rázza hajnalt f
Mátay Melinda Mária:Jo Nesbø : Betegen (Di Derre,norvég)(műfordítás)Szia, egy kikötőből írok
Mátay Melinda Mária: Egy állami tűzijáték margójára, 2023-bólMagyar vagyok.Itt születtem.RáadásulBudapesten.Sőt Budán,a Gellérthegyen,hol legurított és szörnyet
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Újra el kellett olvasnom Ámor és Psycé történetét ahhoz, hogy értelmezni tudjam a versed. Remek!
VálaszTörlésKöszönöm:)
VálaszTörlés