Lelépek és fellépek,
átlépek és rálépek.
Határt jelöl áthágom,
elválaszt és eláraszt.
Magasan van és lenn,
fenéken és fenn.
Naponta taposom
rozsdás küszöböm.
Lázadok és nem akarom,
nem tehetek mást belátom,
kényszerít a világom.
Nem élhetem meg
szilánkos álmom.
Társadalmi elvárás,
tradíciók nagyravágyás,
hatalmi akarás és zsarnokolás,
megítélés megszólás.
Öreg vagy már mit várnál...
Suhogó szárnyú árnyak:
éveim messze szálltak.
Észre mégse vettem:
furcsa, nyugdíjas lettem.
Related Post
Riba Ildikó: KésBágyadt napsugarú őszi reggelenkönnyed mosollyal mondtad nekem:soha sem akartuk hogy temegszüless,
Riba Ildikó: Koboldcudar koboldmagyal alattrám vigyorogarcán gúnyszennyes levelassan csorogékszere égicsillag milliósz
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Riba Ildikó: Ajtómnál "Ajtómnál álltál. Nem engedtelek be." csak néztem arcodat titokbanhalszemen
Blank Judit: TengerkékÓlomlábakon járnak az évek,Sáros bakancsok szívemre lépnek.És a kék madár, oly messzire száll,Elnye
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Az első versszak zseniális. A többi is, ha a tartalmi jegyeket és a címet nézzük. Van egy olyan belső ritmuséréked, ami igen ritka!
VálaszTörlésKöszönöm szépen elismerő véleményed, Ditta :)
TörlésSzenzációs!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Juditkám :)
Törlés