Lelépek és fellépek,
átlépek és rálépek.
Határt jelöl áthágom,
elválaszt és eláraszt.
Magasan van és lenn,
fenéken és fenn.
Naponta taposom
rozsdás küszöböm.
Lázadok és nem akarom,
nem tehetek mást belátom,
kényszerít a világom.
Nem élhetem meg
szilánkos álmom.
Társadalmi elvárás,
tradíciók nagyravágyás,
hatalmi akarás és zsarnokolás,
megítélés megszólás.
Öreg vagy már mit várnál...
Suhogó szárnyú árnyak:
éveim messze szálltak.
Észre mégse vettem:
furcsa, nyugdíjas lettem.
Related Post
Radnai István: csontkéz az égrehinnéd az ősz a tavasz kihűlt szerelmelehullottak a rózsás nyár lázas szirmaiprofán kellékek megkop
Ruder Jana: HaikukSemmi sem kell úgyMint a békegalambokSzárnysuhogása* *Adventi fényekMelegítik a
Mátay Melinda Mária: Magyar ars nőeticaMagyar nő vagyok – mit érdekelneengem a nőeszmény maga?Itt születtem.Ráadásul Budapesten,sőt Budán,
Riba Ildikó: Síró falevélnéma üzenetsíró falevélel nem mondottszavaidat elvittea szomorú szélforgatja néhalomhán lomposanmás
László Mészáros: Borostyán Az éjszaka végső tánclépései ezek,lúdbőrös csillagain már könnyű pára,fel-felpislogó tócsáin
Ruder Jana: ÁlmombanAnyámcsipkét horgoltfehér pólya széléreölében gyermeket ringatott –dúdolt egy dalt,zörgő avarra&nbs
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Az első versszak zseniális. A többi is, ha a tartalmi jegyeket és a címet nézzük. Van egy olyan belső ritmuséréked, ami igen ritka!
VálaszTörlésKöszönöm szépen elismerő véleményed, Ditta :)
TörlésSzenzációs!
VálaszTörlésKöszönöm szépen, Juditkám :)
Törlés