Markovic Radmila: Fájó emlékek
A munkahelyről lassan, sétálva haladtak a városszéli új negyed egyik földes útján. Nem haza 
Markovic Radmila: Jutalom
Ne hidd a világkörötted forogmagad ámítóteli pénzes zsák. Fényben úszik a nagyv
Markovic Radmila: János gazda
János gazda egy őszi napon lefeküdt, se a csillagok, se a Hold nem kukucskáltak be hozzá, cs
Markovic Radmila: Hozzád hiába beszélek
Fülledt a levegő,a földbe döngöl,fogd a kezem,vigyázz, mert elveszek,teremts nekemlenge szellőt
Markovic Radmila: Modernebben mondva
Megrázkódtatás nélkülnem élet az élet,feldolgozza azt a szervezet,mert felmegy a vérnyomá
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Így van, Mila! A mécses ott maradt ugyan, de világít, és amikor nagyon sötét lesz, ez lesz az egyetlen fény, mely megmutatja az utat, merre tovább!
VálaszTörlésSzeretettel: Szabolcs
Ahogy Szabolcs mondja (írja), kedves Mila.
VálaszTörlésKedves Szabolcs!
VálaszTörlésszakszerű hozzászólásodat hálásan köszönöm.
Szeretettel :Mila
Kedves Tibor, köszönöm jelened!
VálaszTörlésSzeretettel: Mila