kérész: Vonatosdi

Kezdjük ott, hogy felszállsz!

Vagyis, tegyük fel, hogy eléred a vonatod és felszállsz. (Mondjuk, még valamiféle jegyed is van.)

Tehát utazol a másodosztályon (elsőre nincs pénzed).

Egybenyílt tér, gyanús ülések. Előtted fiatal srác, bealudt. A táskáját fogja, ennyi az össz. szükséglete, amúgy semmi extrém. De melletted két nénike, az egyik enyhén előrehajolva, átéléssel a szemében (hogy végre valaki meghallgatja) és magyaráz vége nincs szövegeket, hol a tepsis rántott húsról (?!), hol meg az X.- sorozatról, időnként hagyja megszólalni a szemben ülő társát, de akkor megint elfojtja valami életbevágó történettel. Odébb egy pasas, alvást tettet; az a tettetős fajta: fekete felső, fekete nadrág, de nem ügyvéd vagy ilyesmi (azok mindig olyan aranyosan, nyálukat csöpögtetve szunnyadnak, persze nem a gyorson; azok nem vegyülősek), na tehát ezt a faszit inkább nézném valami gyanús alaknak.

A kalauz? Több típus él belőlük. Egy biztos: tutira csak mutatják, hogy ők milyen kemények, és a rend és törvény és stb. közben ők is ugyanolyanok, mint mi; ha jól meggondolom, asszem még sajnálom is őket.

Kispusztanyergesről mész Nagytetőférgesre.

A megállóhelyek:

Felszállsz Kispusztanyergesen-Rőttönfőtt-Trótli-Szkalátosmálton-Apropél-Nagytető-Nagytetőférges.

A jegy nagyon drága oda-vissza, szóval könnyítesz a helyzeten: kitapasztalod, hogy a kalauz mindig Rőttönfőttnél jön (vagy előtte, de sohasem utána).

Közben a srácnak a feje előttem olyan édesen lehuppant, azután vissza.

A fura, fekete cuccos alak leszállt (fehér dzsekiben?). De leült a helyére egy még gyanúsabb alak...

Ott tartottam, hogy a jegy és a kalauz, igen a lényeg: Trótliig veszed a jegyet.

Egyszerű nem? A kalauz is ember, nem tud megjegyezni mást, csak az arcod, de azt nem, hogy meddig mész, tudja, hogy ellenőrzött és kész.

Először még lehet benned némi görcs, de aztán megszokod: ezt lehet. (Amíg egyszer meg nem szívod.)

Tehát ellenőrzött a kalauz.

Van még valami fontos. Ez a jegykérdés nem a gyorsra értendő, tehát még tovább bonyolítom: kell helyjegy. Azt venni kell, nincs mese; különben büntetés, de baj van. Kitalálod?

Na, jó, segítek: a jegyet Trótliig veszed (automatik a helyjegyed is addig szól) és akkor most van gáz:

Trótlitól nincs helyed (elvileg) és hát jöhet a néni-bácsi, hogy leüljön, a kalauz meg nézhet, hogy mi a szösz, és ezért te a büfé kocsiban utazol az elejétől kezdve (akkor ülsz le, ha tutira van hely a vonaton, de a cuccodat akkor is jó előre biztonságba helyezed, márhogy ne kelljen kiállni a pakkodnak az esetleges "költözködéseket"). Tisztára, mint egy összeesküvés, mi?

Valahogy így. Azért ülsz a büfé kocsiban, hogy ne tűnjön fel, hogy nincs helyed Trótlitól.

Na, most ez a gyors, itt ülnek melletted. A büfé kocsi amúgy nyugis, kivéve, ha péntek van. Akkor mindenki büntetést fizet, és senkinek sincs helyjegye, és mindenki büfézik. Na, akkor tudod meg az ország legnagyobb pletykáit, ha akarod, ha nem!

Időközben melléd ül egy nő és szidja a srácot, hogy miért foglalt el két helyet (ugyanis nemrég bóbiskolva elterült). Jön egy néni (újabb) ezúttal nem a dumálós fajta, hanem a krákogós. Tele lesz a jó nagy kabin emberekkel és a velük járó bűzzel. Küzdés a helyekért (a srácot is felébresztik a másik ülésért). Egy tanárnő, onnan tudom, hogy dolgozatokat javít. Forgatónyomatékosat. Feldereng valami, de nem akarod kivilágosítani túlságosan az emléket, terhelik elég feleslegessel az agyadat, lásd a néni melletted (na, nem a krákogós, a másik benemállaszám típus) épp Edit és János válásáról folytat beszámolót. Szegény János.

És szegény én - gondolod magadban -, de lassan bedöcög a vonat Nagytetőférgesre és elfelejtheted az arcokat a vonatról, mert hát Nagytetőférgesen felszállsz a villamosra, ami persze tömve van és gondolkozhatsz jó előre, hogy hogyan fogod lepasszírozni magad, meg a hajléktalanféle bűzölgő bácsit melletted a pokolba kívánhatod, hogy miért is beszél magában. Meg aztán lemész az aluljáróba, és nem tudod, hogy hogyan lesz ennyi ember egyszer csak, és mindegyiknek új arca van és új beszélőkéje, és hát gondolhatod akkor: ótejóég velük nem akarnék soha egy kabinban utazni!

Aztán legközelebb felszállsz a vonatra és azt gondolod: ennél nem lehet rosszabb!

De félreértés ne essék, én szeretek vonatozni!