Seres László: Megloptál

tt hagytad
kezed nyomát a kilincsen
a nyitva hagyott ajtón
s látod
önmagába zuhant ami nincsen

testemmé vált máris
hiányod
hangod létünk kottáján
semmivé lett
tört barázda soron
felakadt
lóg árván mint tépett
kertajtón a lakat

Megloptál
mégsem érzem üresnek magam
beérem én már
vezekléssel
hogy tudd mit érsz nekem
ha vagy

Míg itt voltál
felépítettelek
bevehetetlen várfalat
hogyha elhagysz s nem leszek veled
neked
mások se ártsanak