Seres László: Megvakító varázslat

Kinyílt ököl, bezárt tenyér.
Kivetkezik magából
csontig a világ.

 
Egyszer üt,
másszor simogat.
Husángcsend kalács zajban.
A fákon hajdanvolt
szilvakék álom.

Megbékélt, holt akták közt,
már nyugszik a lélek.

Kitárja ajtaját a múlt,
az agy rozsdáll,
befogad,
kihagy.
Ajtónálló se kell.
A titok szabad préda,
feltárul, hallgatni fog,
s ha mégse, magára se ismer.
Nincs, aki higgyen,
nincs, aki reméljen,
mi volt,
mi van,
mi lesz.

Megvakító varázslat.
Elbűvölő.

Úgy történt minden,
mint a jövő.
ahogy akarjuk,
hogy megtörténjen.