Amikor szóltam, akkor nem kellett volna És akihez szóltam, Ahhoz nem kellett volna, Hisz egy tábornok Ha háborút akar Tudja, a szándék: parancs, Még ha tőmondatban szól is. Egy fegyvergyárba álmodtam magam Ahova a távolból behallatszott, amint József Attila Flórához szólt: „Flóra, csináljunk gyereket, hadd vessen cigánykereket” Scheiße! Méghogy gyereket? Háborút!–ordította a Wolfgang Borchert Olvasókönyvbe való történetéből Előlépő tábornok. De rögtön feltűnt Egy nyelvészszakos nő, Aki ugyan nem volt katona, De fordítani Nálamnál jobban tud. És közbeszólt: Tábornoknak gyároshoz Még egy magyar álomban is Nyomatékosan kell szólnia. Valahogy így: Csináljunk háborút! Scheiße! Ez aztán a nyelvész! És milyen igaza van! – látta be a tábornok Krupp! Lépjen elő! Az ágyúkat maga gyártja majd! És nyomban tarkón lőtte azt a gyárost, Akihez nem elég nyomatékosan szólt. Én pedig még a REM fázisban Megszöktem Az okostojás-gránátokkal És az ilyen-olyan „csináljunkokkal” teletűzdelt Aknamezőkről.
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése