rezgő nyírfaágon sóhaj ül
letépett szirmokat
vigasztal ringat
ölel át
a szél
a falakon
a magány
mint jéghideg folyondár
tekereg álnokul
lapjaim kiosztva
a halállal játszanék
hagynám hogy
ő nyerjen
hagynám hogy
vágyaim zsetonját
elvegye
arctalan állnék fel
s lehullnék
a nirvána
éjpuha-bársonyos
ölébe
0 megjegyzés :
Megjegyzés küldése