Kelebi Kiss István: Noktürn

az égen bűnös angyal szárnya izzik
lassan árnyék sem marad
Anyám becsavarja a csillagokat
Apám Holdat görget
foglyul ejtett zaj kaparja belülről a csöndet
s készülnek titkos átváltozások
denevér cikkan árnyéka sebet karcol a falba
vérzik a vályog

*

várom az éjszakát csillagtéglákból föl is épül
sötétség habarcsa tartja mely itt-ott hígabb
s rácsorog bokrokra tetőkre  falakra

fekete szél fekete csöndeken fekete foncsorok

fázom
emlékeket húzok magamra
halottakból köpönyeg

*

lehetne béke vagy játék is ez az éj
Holdgurítós csillagkirakós
de nem gazdálkodtam okosan álmaimmal
beemeltem őket nappalba éjbe
s most védtelen vagyok
titkaim röntgenképe

mint kútba kavicsok hullanak a napok
és minden új éjszaka egyre mélyebb

*

kendermagos égbolt  kotlik a Holdon
de nincs esély pihésedésre
hömpölygő szabadvers a csönd
ez nem a szonettek éje
minden zaklatott
a szél felhők lombok habok
korom közé keveredtek a csillagok

*
meteor egy kettő három hullik a Mindenség tejfoga
kinyitom az ablak ingnyakát nagyot lélegzik a szoba
és Téren és Időn keresztül létem-előtti múltam
sorsomba visszarezdül
s mint hegyes őshüllőfogazat
a sötétség húsába harap a jegenyesor
derékmagasságban hullámzik a köd
s egy levélfonákon hogy Istenre lásson
lyukat rág egy csöpp bogár

*

vadkacsa szeli ketté a tavat
Apám a töltés fölött egyensúlyozik
kalapja félrecsúszott árnyék
mellette Anyám sásról sásra lép
oly könnyű már meg sem hajlanak alatta
tanyánk lábakat növeszt
átballag gyermekkoromba

nyár petróleumszag
pörzsölt bogár zizez
kosarakról álmodik egy fűzfaág
Mindenség-csutkáról
Isten csillagokat morzsol

ismét együtt a Család