Leestem a meggyfáról






Leestem a meggyfáról,
És elszakadt a nadrágom!
Először volt az énrajtam,
Mégsem azt sajnálom!

Míg hirtelen földet értem,
Szétgurult a meggyem!
Mégsem az volt első dolgom,
Hogy kosaramba szedjem!

Nem is az érett gyümölcs
Csalt engem a fára,
Inkább vitt a kíváncsiság
Hajlékony csúcsára.

Mi-végre a kíváncsiság?
Vitt engem a féltés!
Kökényszemű Ilonkámhoz
Húzott a kísértés.

Belestem a portájukra,
Hátha mással játszik!
Kerítésük oly magas,
Által az nem látszik.

Nem mintha a suliban
A legszebbik én lennék,
Környékezik mások is,
Különb miért lennék.

Megvallottam én neki,
A múltkor, hogy szeretem,
Gondoltam... csak felderítek,
Mielőtt még keresem.

A szomszédlánykán kívül
Nincsen nála senki,
Mégis, hogyan tudjak,
Így most hozzá menni?

Hogy mondjam meg néki,
Mennyire szeretem?
Hisz, jó tenyérnyi darabon,
Kilátszik ülepem!

Ha elölről látnának,
Tán észre sem vennék!
De a búcsú pus...

4 megjegyzés :

  1. "Ha elölről látnának,
    Tán észre sem vennék!
    De a búcsú pus..."

    De a búcsú puszi után
    Haza hogyan mennék.. (?) - (a videót nem néztem

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves versike.. :)

      És a kereskedelmi tévék újabb undorító gyakorlata is jutott eszembe, pus..-REKLÁM- már mondatközben is képesek bevágni egy mosónőt...

      Törlés
  2. Kedves Sándor, mosolyogva olvastam népköltészethez hasonlítható versed.
    Szeretettel gratulálok: Radmila

    VálaszTörlés