Leestem a meggyfáról, És elszakadt a nadrágom! Először volt az énrajtam, Mégsem azt sajnálom!
Míg hirtelen földet értem, Szétgurult a meggyem! Mégsem az volt első dolgom, Hogy kosaramba szedjem!
Nem is az érett gyümölcs Csalt engem a fára, Inkább vitt a kíváncsiság Hajlékony csúcsára.
Mi-végre a kíváncsiság? Vitt engem a féltés! Kökényszemű Ilonkámhoz Húzott a kísértés.
Belestem a portájukra, Hátha mással játszik! Kerítésük oly magas, Által az nem látszik.
Nem mintha a suliban A legszebbik én lennék, Környékezik mások is, Különb miért lennék.
Megvallottam én neki, A múltkor, hogy szeretem, Gondoltam... csak felderítek, Mielőtt még keresem.
A szomszédlánykán kívül Nincsen nála senki, Mégis, hogyan tudjak, Így most hozzá menni?
Hogy mondjam meg néki, Mennyire szeretem? Hisz, jó tenyérnyi darabon, Kilátszik ülepem!
Ha elölről látnának, Tán észre sem vennék! De a búcsú pus...
|
"Ha elölről látnának,
VálaszTörlésTán észre sem vennék!
De a búcsú pus..."
De a búcsú puszi után
Haza hogyan mennék.. (?) - (a videót nem néztem
Kedves versike.. :)
TörlésÉs a kereskedelmi tévék újabb undorító gyakorlata is jutott eszembe, pus..-REKLÁM- már mondatközben is képesek bevágni egy mosónőt...
Kedves Sándor, mosolyogva olvastam népköltészethez hasonlítható versed.
VálaszTörlésSzeretettel gratulálok: Radmila
Aranyosan pajzánkodol! :-)
VálaszTörlés