M. Fehérvári Judit: Szvit, avagy stilizált táncok sorozata

1.         Ouverture

Ironikusan könnyű csak

megjegyezni,hogy az egyik vers

mitől különb a másiknál,

vagy egy jellem szikárabb-e,

ha naponta apró puzzle darabokká

aprítják, majd illesztgetik 3 D-ben,

esetleg program híján csak úgy a síkban

szükségképpen bonckések nélkül

fertőtlenítőszerek hiányában

gennylázas az ébredés.

Ugyanígy az ego is, ha felszínre tör

mutatja meg igazi arcát:

a nemtelen sárkányét,

ki elveszítvén hat fejét,

csak megmaradt nyelvével,

pontosan eggyel izzít

lávafolyammá minden értéket,

midőn dühe a kékséges fény felé tör.

(Mélykék fénylény, Sátán bálvány...)

 

2.         Allemande

Csak szótlanul néztem Rád,

s azt hittem, nem jól hallak,

de aztán villám suhant át az égen,

midőn hirtelen ráébredtem,

igen, ez vagy Te:

oly képlékeny, akár a szavak,

így lehetnél csodaszép verssé

vagy kidobandó szemétté,

de próza vagy, mi minden

költészet nélkül rám szakadt,

hogy olvassam végig.

3.         Gigue

Szemüveg nélkül elhomályosulnak

előttem a betűk, összefolynak,

s inkább csak az időt húzom,

mint iskolában az elégtelenre

váró, semmit sem értő diák,

miközben igyekszem közömbös

arcot vágni, hogy tudd,

nem ér el lelkemig a dalod,

s hogy az illúziót még

gömbölyűbbé tegyem

időnként felállok

járok egy nagyot,

majd iszom egy pohár

vizet, hogy leöblítsem

a bennem varázzsá

soha nem érő látszatot.

 

4.         Courante

A bűvész trükkökhöz elegendő

egy táska, egy könyv, egy doboz...

Tudod, szeretem azt, hogy a

társadalmon még éppen belül

vagyok, s nem kívánok kilépni

a medence baktériumoktól hemzsegő

síkos peremére, de veled ez bizton

sikerülne, s közben Te az vagy, aki én,

mert - ezt súgja a ratio - nem leszek soha:

Csipkebokor mögötti szó, láng, mi

szüntelen lobog, de nem hamvad

parázzsá mégsem, szerelmed bőrömön

érzem, sejtjeimbe zárom minden

rezzenésed, de mellékes,

hidd el, minden hangod,

ha én mélyre rejtem az összes kottám,

mert, ha megérintesz,

bennem is felcsendül a valaha is

hallott legszebb nyitány.

(Tannhäuser und der Sängerkrieg auf Wartburg)

 

5. Air

És falom a sorokat,

mondjuk, hogy lapozgatok,

miközben tudom, hogy vársz,

s csak egy ajtó választ el Tőled,

ki, hogy közelemben lehess,

a sarudat is levetetted értem,

hogy általad is megszentelődjem.

 

6. Sarabante

Belső zokogásom az arcomra is kiült

-mi folyton érzi borostáid-,

a lélek és a test egysége megbolydult,

noha oly szép ez a történet:

van benne sárkány meg királylány,

pusztaság, törvény, rend és béke,

s mégis itt ülök, szemüvegem

rég levettem, azt a könyvet

is letettem, de hidd el,

az a nyitány most is itt

cseng bennem.

 

M. Fehérvári Judit

 Debrecen, 2011-12-03.