Ételem élelmem,
azért eszem,hogy
életem ne gyötörje
félelem, ne éhezzem,
s ne érezzem,milyen,
ha gyomromban nincs
éltető elem.
Volt életemben hosszú
idő, mikor ételem nem
volt nekem, a pénz
messzire került;
ha volt kellett, hogy
ne nélkülözzön két
kicsi gyermekem.
Tehetetlenségemben
nem volt, aki segítsen,
éreztem, testem
lassan végleg feladja,
s mondja elég ….
nem volt, életet adó,
egy falat kenyér.
azért eszem,hogy
életem ne gyötörje
félelem, ne éhezzem,
s ne érezzem,milyen,
ha gyomromban nincs
éltető elem.
Volt életemben hosszú
idő, mikor ételem nem
volt nekem, a pénz
messzire került;
ha volt kellett, hogy
ne nélkülözzön két
kicsi gyermekem.
Tehetetlenségemben
nem volt, aki segítsen,
éreztem, testem
lassan végleg feladja,
s mondja elég ….
nem volt, életet adó,
egy falat kenyér.
Ritkán olvasni ilyen őszinte sorokat, s még ritkábban éppen a kenyérről. Tetszett!
VálaszTörlésKöszönöm, Ditta ! :)
TörlésHát igen, kedves Ildi, ezt a verset, a témát tekintve is szokatlan, egyéni stílusodban jól "odatetted"! Stílszerű hozzáfűzéssel gondolhatjuk: ilyen a keserű kenyér...
VálaszTörlésKedves Francis, bizony így van, keserű volt az a kenyér, néha számban érzem emlékét-ízét. Köszönöm, hogy olvastad és leírtad a gondolataidat! :)
VálaszTörlés