Nagypénteken eső esik,
Szívem útját megkövezik,
Megkövezik, kifeszítik,
Gyászmenet nélkül temetik.
Megfeszítik, elföldelik,
Jelöletlen sírba teszik,
jaj.
Fekete felhők kísérnek,
Az utam végére érek,
Oda érek, itt születtem,
Feljajgató szülőföldben.
Hol születtem, oda érek,
Kik szeretnek nem felednek,
jaj.
Leborulok eléd Uram,
Végignézted az én utam,
Az én utam rögös nagyon,
Lelkemet a szélre hagyom.
Rögös nagyon sorsom, utam,
Mert magyarnak vallom magam,
jaj.
Feria sexta in passione et morte Domini, (Az Úr szenvedésének és halálának péntekje)... Versedben mégsem ez jön le, amit talán kesergőnek mondanék műfajilag, de nem vagyok ebben sem biztos, hanem a magyarság identitásának féltése, az értékmegőrzés egyre fontosabbá válása. Nagyon szép!
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastad Judit, és mily szépen írtad le a versem meghatározását.
VálaszTörlésKöszönöm, hogy olvastad Judit, és mily szépen írtad le a versem meghatározását.
VálaszTörlés