Erről a valamikori írásomról teljesen elfeledkeztem, s Bakkné Szentesi Csilla Villanások című honlapján bukkantam rá, amit ezúton is köszönök neki!
„Amiképpen szent az, aki elhívott titeket, ti is szentek legyetek teljes életetekben, mert meg van írva: Szentek legyetek, mert én szent vagyok." (1 Pét 1: 15, 16) „Körülnéztem: szerettem volna néhány szót váltani jó, meghitt emberekkel, de nyirkos éj volt és hideg sötét volt, Péter aludt, János aludt, Jakab aludt, Máté aludt és mind aludtak... Kövér csöppek indultak homlokomról s végigcsurogtak gyűrött arcomon. (Dsida Jenő: Nagycsütörtök) A húsvét a keresztény egyházakban Jézus Krisztus feltámadásának az ünnepe. Ebben a relációban a legnagyobb keresztyén ünnep, hiszen ez a valódi jelzés arra, hogy lehet örök életünk. A pogányok ebben az időben szintén ünnepeltek, de a tavasz eljövetelét. A húsvét mozgó ünnep, a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte első vasárnapja. Így elég tág időintervallumokban mozoghat, azaz március 22. és április 25. közé bármelyik két napra eshet. A hivatalos egyházi ünnep a nagycsütörtöki esti misével kezdődik és a húsvétvasárnapi vecsernyével végződik, de középpontja a húsvéti virrasztás, a nagyszombati vigília. A protestáns egyházakban sajnos nem tartják e nemes szokást. Ha néprajzilag közelítünk az ünnephez, akkor az ahhoz kötődő rítusokat 4 csoportba sorolhatjuk: 1. tojásfestés 2. locsolkodás 3. tűzszentelés 4. határjárás (egyházi szokásrendszerből alakult ki). Az ünnep magyar neve a pogány magyarságig nyúlik vissza, hiszen a keresztény térítők őseinknek nem tudták elmagyarázni az ünnep valódi tartalmát. Így azok csak azt jegyezték meg, hogy 40 napig böjtölniük kell, s csak ezután vehetnek magukhoz húst. Innen ered az ünnep neve is: hús + vét (el) = húsvét. Igaz, halat azért jelképes értelme miatt a böjti időszakban is lehet fogyasztani. A böjt hamvazószerdán kezdődik. Régen ez az időszak volt a nyilvános bűnösök vezeklésének ideje. Ezen a napon a bűnösök mezítláb és zsákruhába öltözve a templomba mentek, imádkoztak, s a püspök hamuval hintette meg őket (Innen ered a hamvazószerda név!), majd kiutasította őket a templomból. A böjt idején aztán nem térhettek be ide, csak másokat kérhettek meg, hogy imádkozzanak értük. Visszafogadásuk Nagycsütörtökön történt, s ekkor nyilvános feloldozásban részesültek. Később már a papok a mise után megszentelték az előző évi barka hamuját, s keresztet rajzoltak vele a hívek homlokára. Ez a hamvazás. A néphit szerint, aki hamvazkodik, annak nem fog fájni a feje. A húsvétot megelőző vasárnap a virágvasárnap. Nevét Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékéréről kapta. Ekkor ugyanis az emberek virágokat, ágakat hintettek elé. Az esemény emléke a barkás körmenet és a barkaszentelés, s a barka a délszaki pálmát helyettesíti. Virágvasárnappal kezdődik a Nagyhét, amely húsvétvasárnappal ér véget. Ebben az időszakban Jézus Krisztus szenvedéseiről emlékezünk meg. Nagycsütörtökhöz két énekes, játékos népszokás is kapcsolódik: a kiszehajtás vagy kiszejárás (téltemetés) és a villőzés vagy zöldágjárás (a tavasz behozatala). Az első főként a palócok lakta vidékekre, míg a második Zobor-vidékre jellemző. Nagycsütörtökön délben megszűnik a harangozás (Innen ered a közismert szólás is, mely szerint a harangok Rómába mentek.) , s helyette egyes vidékeken még ma is kereplőt használnak, melynek gonoszűző hatást tulajdonítanak. Ezen a napon mindent leszednek az oltárról is (Oltárfosztás.) szimbolizálva Jézus szenvedését és ruháitól való megfosztását. Ahol szigorúan őrzik a szokásokat, eloltják a tüzet is. Vannak vidékek, ahol zöldcsütörtöknek nevezték e napot, s a jó termés érdekében salátát, spenótot, csalánt főztek és ezzel etették az állatokat is. A legnagyobb gyász és böjt ideje: Nagypéntek. Ezen a napon szenvedett kereszthalált Jézus. „Ágyam fölött, a feszület fölött Karácsonytól egész Nagypéntekig Híven virrasztott egy fenyőfa-ág. (Ó, szelíd dísz, – ó, vad nyomorúság!)” (Reményik Sándor: Nagypénteki szertartás) E nap ősi rítusok seregét is őrzi: 1. Jézus szenvedéstörténetét bemutató passiójátékok előadása 2. Tavaszkezdő tisztulás (a takarítás) ideje, hiszen a legenda szerint a Getsemáné kertjéből a városba vezetett Jézust a katonák belelökték a Cedron patakba 3. Minden parázs végleges eloltása Nagyszombaton aztán ismét megszólalnak a harangok, hiszen „Feltámadt Krisztus!”. A katolikus körmenetek mesés varázsa és a tűz újbóli meggyújtása is erre a napra emlékeztetnek. A nap legfontosabb eseménye a templom keresztelővizének megszentelése. A néphitben azt tartják erről a vízről, hogy akit ezzel az új vízzel megkeresztelnek, egész életében szerencsés lesz. Húsvétvasárnap életem legszebb emlékeit idézi. Sokáig nem értettem, hogy miért köszönünk úgy déd-és nagyszüleimnek, hogy - Feltámadt Krisztus! S miért a - Valóban. erre a válasz vagy fordítva. Éhesen, fáradtan, s pirosló szemekkel a kormos vonat füstjétől már napokkal hamarabb megérkeztünk Hajdúdorogra. Egyetlen dologért… A Feltámadó Krisztusért… Vasárnap aztán, amilyen korán csak tudtunk, felkeltünk, s egyenesen a misére mentünk, majd a gondosan előkészített, gyönyörűen hímzett terítővel letakart pászkakosarat nem csupán kaláccsal, de sonkával, kolbásszal, tojással, bárányhússal és borral is jól megpakolta nagymamám. Amíg ez a rítus meg nem történt, semmit sem ehettünk. A morzsákat pedig elégettük. A templomkert csodája ma is lenyűgöz: A Szűz Máriát és Jézus Krisztust ábrázoló zászlók, a tömjén és a szentelt víz… Ugyanilyen nagyszerű élményben Zagorszkban volt csak részem, amikor egy igazi pravoszláv Pászhán vettem részt. Az utóbbi néhány évben nagyon ökomenikusan gondolkodom: van, amikor református istentiszteletre megyek, amely szintén mélységesen mély és tiszta szentség… A legnagyobb ünnepünk ez, s szívünkben is megújulva kell rá készülődni, hogy valóban érezni tudjuk jelentőségét! Nem véletlenül jelenti a bárány, mit áldozati étel Krisztust, a tojás pedig az élet és az újjászületés szimbóluma. Igaz, csak a XX. századtól hozza a nyuszi a tojásokat egy óriási tévedés folytán. Régebben egyes német nyelvterületeken ugyanis szokás volt gyöngytyúkot adományozni. A gyöngytyúk neve németül Haselhuhn, röviden Hasel. A félreértés forrása az lehet, hogy a nyúl neve pedig Hase. Így félre fordította valaki a nevet… A népszokásban ezen a napon történt a határjárás a bővebb termés miatt, de volt olyan hely is, ahol Jézus vagy a szent sír keresésére indultak (Természetesen jó előre eldugtak egy Krisztust ábrázoló figurát.). Húsvéthétfő aztán a locsolásé, ami a rituális tisztulás, másrészt az ősi termékenységvarázslás maradványa. Egyes helyeken vesszőztek is. Mára már lassan kiveszőben van az a nemes hagyomány, hogy a keresztszülők is tojást adtak keresztgyermekeiknek. Így Húsvét előtt azonban mégiscsak Pál apostol „Hit, Remény és Szeretet” szavai üzennek legtöbbet mindnyájunknak: merjünk nyitni Isten, a Másik Ember és a Jövő felé… Debrecen, Anno Domini: 2010. Nagycsütörtökén M. Fehérvári Judit |
De jó, hogy előkerült, kedves Ditta!
VálaszTörlésÉrtékes írás, nagyon sokat adó, hogy lélek feltöltődjön újra és újra minden évben feltámadással és megújulással hitben megerősödve...)))
VálaszTörlésSzeretettel olvastalak, drága Ditta: Mila
VálaszTörlésTeljeskörű... Hitben, hagyományban egyformán. :-)
VálaszTörlés