M. Fehérvári Judit: Márciusi gondolatkavalkád
Ó, költészet! Ó, Múzsa! Néha sanyarú óráimban talán elenyésznék érted... De az ember halandó és esendő, s a megélhetéséhez való csereeszközt valahonnan elő kell teremtenie, így hát, ha csupán szentimentális bájolgásra képes akár önmagával kapcsolatban is, tegye csak le nyugodtan azt a soha nem volt fuvolát, amivel elégiákat játszana, ha egyáltalán a tüdeje és az ujjai még elbírnák hangszerét. Különben is az érzelmesség kultusza az ész mindenhatóságába vetett hit ellenében jött létre, így aztán le a ratioval, hiszen a kottákból amúgy is rég kifogytunk már, s papír sincs, hogy lejegyezzük a fejünkben megszólaló dallamokat, amelyekben valami ilyesmi szerepelne:
- A 2013 márciusában a hónap idusát átaludtuk, mert az ország időjárási helyzetképe miatt lebénult a nemzeti ünnepünk.Néhány fiatal ugyan éberen tartotta tagjait, de a parlament virágágyasai megállították transzparenseiket, s őket is.
- Kiderült, hogy hadra fogható járműveink sem bírják a kiképzést, mert egyrészt kevés van belőlük, másrészt, ha van is, nincs, aki értsen hozzájuk. SMS-eket azért kaptunk, mint kiderült, két mobilszolgáltató toppon volt, a harmadikat meg nem érdekli a polgárok sorsa vagy... Nem is tudom... És egyáltalán az embereket foglalkoztatja még a saját biztonságuk, ha csak úgy elindulnak a nagy semmibe mindenféle figyelmeztetések ellenére is?!
***
- A kocsimról a jégréteget táblákban szedtem le, míg a Párom gyalog ment dolgozni, mert semmiféle tömegközlekedési jármű nem volt, ami elvitte volna... Előkerültek a régi, sárga villamosok, abból is két próbajárat, mert itt, az ország keleti szegletén csakis ezek képesek leszedni a felső vezetékekről a jeget...
-A szemeim úgy elvakította a hó, midőn csak a lábaim elé néztem magamban számolgatva, hogy jég-hó-jég-hó-lábnyomba lépj ne mellé, hogy betérve a boltba semmit sem láttam... Hazabotorkálván a napszemüvegem azonnal betettem a táskámba...
***
- Kellene egy sziget egy sosem volt, örökzöld, álmokkal teli... Gyermekkoromban a mohás kert végén sünkutyák élték nászuk jól elrejtőzve a málnások közé...
- Két hete málnát ültettünk. Azóta esik... Másnap érkezett a köd, majd eső, még eső, hideg és hó...
Soha nem látok többé sünöket, s nem akarom majd megfogni őket! Pedig de szerettem, mikor jól összegömbölyödtek, s picinyke orrocskáik is elrejtették fürkésző tekintetem elöl.
***
Tegnapelőtt hol elment az áram, hol visszajött... Jó kis fogócska ez, ha nem egyéni gázetázsfűtésed van! A mindennapi kenyér mellé kellene valami melegséges fűtőtest... Különben is, annyi baj van a világon, hogy mindez eltörpül amellett, ami a házunk táján történt. Gondolom, az időjárásnak semmi köze ahhoz, hogy öröklétre szenderült a szomszédnéni. Még éppen megfürdött, majd annyi ereje maradt csupán, hogy anyaszült állapotban leheveredjen az ágyára, s felfelé intett a jobb keze mutatóujjával, bólintott hozzá egyet, s ellilult a szája széle... A menye, aki be akarta takarni, megjegyezte, hogy jó az Isten (Különben mindig ezt szajkózza, amolyan szavajárásává vált már ez a tőmondat!), keresztet vetett és lejött a másodikról az utcára, hogy itt várja meg a mentőket. Amúgy, háromgyerekes anyuka, édesanyának nem nevezhető, elitta azt a bizalmat már régen, de a négy szélütése ellenére elég fürgén pattog mind a negyven évével...
- Biztosan, az Isten rendelte el azt is, hogy végre tisztuljon már az egyház, s ezért választottak onnan pápát, ahol még él a katolicizmus, miután az előző csak tudományos feljegyzéseket készített ama fekete könyvekbe, amelyeket aztán a Vatikánban jól elrejtettek... Ezt csak úgy hallottam, nem tapasztaltam, különben még rám küldenének valami démonokat, akár a Da Vinci-kódban... Olyan korbácsolós embereket... Lehet, az egyik albínó is lenne, hiszen ezen a tavaszon minden előfordulhatna... Még az is, hogy rokkantkártyát kapott a másik szomszéd, mert először azért nem műtötték csak, mert elfogyott a pénz... Aztán az altatóorvos elküldte levegőzni a tüdőosztályra, ahonnan valamilyen vírusokkal került ismét a színe elé, most meg a kardiológus elé szükséges járulnia... És nem áll meg a lábain, mert azok kimennek ám alóla... Ki érti ezt?! Állítólag, 800 000 Ft-ba kerül egy csípőprotézis beépítése... Epidurális műtét... Altatóorvos azért kell, mert, ha komplikációk lépnének fel, akkor azé a felelősség, aki aneszteziológus... Vagy nem... Nem értek én ehhez sem, akár a politikához, a málnához, a hadsereghez és a költészethez!
***
Ó, poézis! Ó, Múzsa! Én is csak lemondani és szenvedni vagyok képes... Igaz, nem kérdezi senki sem, szabad akaratomból teszem -e ezen dolgokat... A nagy hegyek még hóval borítottak, a természet magányát óhajtanám, s valójában nem sorvadok, hiszen azért nem írok, mert boldog, nagyon boldog vagyok.
Végre egy boldog Ember!
VálaszTörlésA rendhagyó márciusnak így mindjárt a hasznát is élvezhettük: ha versre nem is inspirált, de száguldó gondolataid nyomkövetőjének érdemes volt felcsapni.
Miért is ne lennék az? Éppen itt az ideje!
Törlés"Oh természet, oh dicső természet! Mely nyelv merne versenyezni véled?"
VálaszTörlésJutott eszembe Rólad!
Tudod, már semmin nem csodálkozom, szinte természetesen történülnek a dolgok, egyik következik a másikból, semmi nem állandó és nem áll meg, mint ahogy "Gondolatkavalkádod" pörgő-forgó kristályai is végzik a dolgukat.
Sok pedig ebben az ismétlés, főként a szavaké, de éppen ezért blog... És ma is pörögtünk ezerrel...
TörlésRákattintottam írásodra, kedves Judit, és kaptam mindenféle jóból... Így az ünnepi viszontagságokból; ámbár mivel már telítődtem velük, jobban figyeltem szomszédaid sorsára, s pár mondattal feldobott környezeti színeidre... Kiéreztem soraidból, hogy a pápára mint új szelek hozójára tekintesz; aztán elégedetten olvastam "filmkritikádat", megerősített eddigi elhatározásomban, hogy a Da Vinci-kód nélkülem futja be karrierjét... Örvendek boldogságodnak is, bár először úgy éreztem, kis híja azért lehet ennek, gondolok a régi emlékek felidézésére, hiányérzetedre. Ámde rájöttem, költői panasz ez csupán (mint a kérdés), lesz majd kis sziget is, rajta málnás, sünkutyák...
VálaszTörléswww.legendarium.eoldal.hu
TörlésSzerintem találsz itt olyasmit, ami érdekelhet... A hit rovatban különösen, ahogyan még nem ismerlek, de érzem...
És hiányérzetem azért van, mert elültettük a málnavesszőket, meg a rózsákat, s azután jött ez a hatalmas hó...
Drága Ditta!
VálaszTörlésÉrzéseid, gondolataid menetét, stílusod ezer írás közül is felismerném. Egyedi!
Szeretettel gratulálok: Mila
Click to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.