Mikor rám figyelsz visszafigyelek
fejet hajtok mint az érett kalász
ködbe vésznek tobzódó szóhegyek
nyitva az ajtóm ha jössz megtalálsz
Lelkem terített asztalán étek
a tányércsend is ha mellettem ülsz
megosztozunk a kanálcsörgésben
s árnyékoddal árnyékomra vetülsz
Hogy fény maradhass szívemben tükör
élesen simogatón hogy lássam
a világ csak rajtad át tündököl
ha szembe merünk nézni egymással
Itt is: szép.
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Tibor bejegyzésedet, örülök, hogy olvastál...)))
TörlésValódi szerelmi líra: lágy és csodaszép!
VálaszTörlésKedves Ditta köszönöm szavaidat, nagyon örülök, ha így látod...)))
Törlés