Szürke, ripacsos, mély barázdás
az arcom,
megértünk már sok nyarat,
a kertvégi akácfámmal.
Kihalt törzsét töredező ágai díszítik.
Utolért mindkettőnket időnek romboló ereje.
Élő ágain virágai még illatozzanak,
fürtökben, fehérben, mint a menyasszony,
aki párját öleli oltárnak szentségével.
Kissé hajlott, átölelhetetlen törzseinkkel
nem sírunk, nem keseregünk.
Mellettünk ifjú sarjak jelzik:
nem volt hiába az életünk.
A képen az én akácaim vannak... Ezek lilák ugyan, de, miként az akác is csak terebélyesedik és képes erdővé növekedni, ha nem tartjuk kordában, úgy lesz az életünk minősége is, s folytatódik az valahol egészen máshol, ami egyszer itt a földön véget ér... És ne keseregj szívem! Puszillak!
VálaszTörlésSzeretlek drága Ditta. Bölcs szavaid lelkemig hatoltak:Mila
VálaszTörlésÖsszeforrottunk a környezetünkkel, és még hasonlítunk is egymásra. Vastagodunk, görbülünk. Hajrá, szép az élet! Mi legalább, már tudjuk!
VálaszTörlésClick to see the code!
To insert emoticon you must added at least one space before the code.