Az élet igazságtalan

Még kezdő tanár koromban, mindjárt osztályfőnöki beosztást is kaptam. Egyre tiltakoztam: még nincs nagy tapasztalatom.

-Majd lesz-, mondta az igazgató.

-Nézd csak a vén kappant, de megbízik bennem- gondoltam magamban.

Behívott egy alkalommal az irodájába, amit mellékesen kínzóteremnek neveztünk suttyomban.

-Mi a fittyfene baja van velem?

-Összeszedtem az összes bátorságom, még kértem a kollégáktól is egy vagonra valót. Nem szívesen adtak, mert mindenkinek kellett a tartalék. Sose lehetett tudni, ki mikor kerül sorra.

 Nagy lélegzetet vettem, és irány: inni a fekete levest.

Beléptem, és néztem abba a ronda tekintetébe.

Le akartam ülni.

Ácsi! Ki engedte meg, hogy a fenekét kényelembe helyezze?

Olyan szép lettem, mint a pipacs.

-Hívatott.

-Igen.

-Miért?

-Igaz, hogy a nagyszünetben verekedés volt az osztályában? Szoktak máskor is verekedni?

Naná- gondoltam magamban-, de csak annyit mondta: Á, dehogy!

Most levonok a fizetéséből tíz százalékot, mert azt sem tudja, mi történik az osztályában!

-De, igazgató úr. Ez igazságtalanság! Nem látja? Terhes vagyok!

- Hadd szokja meg a gyerek is időben: az élet tele van igazságtalansággal.

-Most elmegy az osztályába, és megveszi annak a két gyereknek a pólóját is, akik letépték egymásról.

-Majdnem pityeregve mentem ki a vallatóból, azért az ajtót jól bevágtam magam után.

  Irány a tanterem.

Megálljatok betyár banda, most én leszek az inkvizítor, forrongtam, mint a kotlában a víz disznóvágáskor.

Beléptem a tanterembe. A gyerekek beszélgettek. Csoportokban álltak, vagy a padban ültek.

Mi bújt ezekbe az emberpalántákba? De lenyugodtak!

-Halljam csak? Milyen verekedés volt itt az osztályban? Osztályelnök, beszámolót kérek!

-Tanárnő, itt nem volt semmi verekedés! Ezt biztos az a hülye B osztály találta ki.!

-Elég! Hadd lássam, kinek szakadt a pólója!

Mindenki hallgatott, mint a sír, de én sem láttam szakadt pólót.

-Akkor tévedtem-, már megyek is.

Hallom még, amint hangosan mondják: bolond volt, akárki is találta ki. Szegény oszi! Bár neki sem árt meg egy kis : áprilisi!

A tanáriban mindenki vigyorgott, az igazgatóm meg rötyörészett.

Hadd tudja meg a gyerek a hasamban: az élet igazságtalan?! – mondtam.

Belőlem is kitört a nevetés.