Öleddel játszik
a felkelő nap,
szikrázik benned
a vágy,
ajkam megremeg,
néma ködbe vész
a látóhatár.
De ha ránk terül
a fekete lepel,
óvón ölel át
karom,
és a félelem
kicsi árkait
homlokodról
lecsókolom.
Related Post
Mátay Melinda Mária :Jegyzetek a XII. Slam Poetry bajnokság előválogatójának margójáraMég nyílnak a völgyben a slammer virágok,egy zöldellő drogos épp tovaszaladt -Esőtől áztatott kaput
Radnai István: Gyámságanyátlan sárga évszakmint a fű már késő ősszeltemetők domborultakdurva hantok minden ősselmit gyomr
Balogh Géza: Vladimir Nabokov: A két hajó (Два корабля) (műfordítás)Ragyogó napsütésben békés a kikötő,nedves köteleit szárító, szunyókáló,és egymáshoz közel álló, tűn
Hevesi Éva: Tűnő pillanatSzáraz homokként elperegtovatűnik a pillanat.Fogva tart kósza képzelet:szádból oltanám szomjamat.Az
Hevesi Éva: A kenyér Apám nagyon kenyeres volt. De csak a friss, ropogós héjú, fehér kenyeret szerette igazán. É
Blank Judit: JanuárZúzmarát, s ködöt hint a téli hajnalBús, szürke felhő ül fáradt lelkemen.Feketén sötétlik az ég alj
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Gyönyörű személyes líra!
VálaszTörlés