Beosont a hajnal
az éjszaka szempillája alá
vergődik a sötét
töredező körmét
a napfényébe vájja-
hiába…
egyre lejjebb
ereszkedik az eső lába
koppanásra várva-
morgolódó fellegek közé
fényes ereket szór
a haragos égbolt szeme…
hallgatag a szél
ül a fák levelén…
s’ lassan csordogál a földre
a Teremtő hajnali könnye…
2014. július
Fotó : Ruzsa Dániel
Related Post
Ruder Jana: Flóra, a csillaglány Valamikor régen, amikor még nagyon kevés ember élt a földön, a Teremtő, úgy rendelkezett, hog
Mátay Melinda Mária: Elbocsátó cetli-üzenetAz A.E. kötetbőlegy cetli kandikál:’86, karácsony,Ó, de mily messze már!Habozok: tartsam még?Tegyem
Ruder Jana: Madáretetés Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi falu. Abban a faluban, mindenkinek nagyon szép háza
Ruder Jana: OtthonOtthon lenne jónagyanyám kenyeret szelkeresztet rajzolmint a gyerekkorombanSzent Istvánnak ünnepén.
Riba Ildikó: TélapóCsillagúton távolrólcsengettyűhang szól. Szűz havon szán suhan, bakján piros ruhás apó.&n
Ruder Jana: JátékszerJátékszere lettem én a szélnek,felkapott, de mégsem vitt tovább..játékszer sem voltam az apám
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Finoman hangolt, gyönyörű vers.
VálaszTörlés