Beosont a hajnal
az éjszaka szempillája alá
vergődik a sötét
töredező körmét
a napfényébe vájja-
hiába…
egyre lejjebb
ereszkedik az eső lába
koppanásra várva-
morgolódó fellegek közé
fényes ereket szór
a haragos égbolt szeme…
hallgatag a szél
ül a fák levelén…
s’ lassan csordogál a földre
a Teremtő hajnali könnye…
2014. július
Fotó : Ruzsa Dániel
Related Post
Riba Ildikó: Mámorosmámoros szél kavarajkamon zavarhajam csupa csatakfehér fagybanreszketek magamjégszelet szakadvágja
Ruder Jana: Más vagyokÉn nem az vagyok akinek látszomnem vagyok sem selyem, sem bársony.Vagyok durva posztó, kemény vászo
Mátay Melinda Mária: Mérvadókompetens Sok mindenbe beleér a kezem… Mondhatni benne van. Ühüm – A
Ruder Jana: Örökség Gyermekként sokat voltam egyedül. Megszoktam, hogy el kell foglalno
Riba Ildikó: Tulipán sejtelmesen sziporkázótéli tulipánboldog napot hoztálkényes piros-sárgánfejed bólint alázattalkarcs
Mátay Melinda Mária: Az első gyermek (átirat) Redvás alagsorban hánynád
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése
(
Atom
)
Finoman hangolt, gyönyörű vers.
VálaszTörlés