sötét ajtó mögé rabként zárva
félve kínomban árván
csendesen dalt dúdolgatok
tétova tavaszt várva
csukott szemhéjam mögött
virít aranyeső sárga virága
meglibbenő zsenge ágon
túl elfelejtett vágyon
aranymálinkó párjával felesel
félve kínomban árván
csendesen dalt dúdolgatok
tétova tavaszt várva
csukott szemhéjam mögött
virít aranyeső sárga virága
meglibbenő zsenge ágon
túl elfelejtett vágyon
aranymálinkó párjával felesel
Kép: Családi Kriszta Aranykalitkában című alkotása
kedves Ildi.
VálaszTörlésA vágyak, elképzelések tettre késztetik az embert, de a ketrec rácsai leküzdhetetlen akadály.
Siker esetén, nagy kompromisszumok árán, van némi remény.De az már nem az, amiről a rácsok "Óvó" szorításában álmodunk.
Tetszett.
gyuri
Köszönöm Gyuri ! Örülök, hogy tetszett a versem. A rácsok óvhatnak is, meg fogolyként rabként őrizhetnek. Egy idő után az ember megszereti talán a rabságot is. Olyan ez, mint a sokszor emlegetett Stockholm-szindróma, de mondhatnám: se veled, se nélküled.
TörlésRemények nélkül meg képtelenek vagyunk élni, csak az a baj velük, ha túl szépben reménykedünk, annál nagyobbat zuhanhatunk.:)
Megvan a maga keserűsége aranymálinkónak is, hát hogyne feleselne. Vagy: legalább feleselget. Megjelenítve megannyi kétlábú kínokat feledtető, tavaszelőző "hangulatát". Átérezve olvastam, bólogattam "madaras" versednek ezúttal is, Ildi! :)
VálaszTörlésKedves Gáborom ! Köszönöm beleérzésedet, és bólogatásodat. (Amúgy jó annak az aranymálinkónak aki feleselgethet.) :)
TörlésRemek ez az ellentétes képalkotás, Ildi. ;-)
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Hajnalkám ! :)
TörlésKedves Ildikó!
VálaszTörlésÉrzelemvilágod szimbolikus kifejezése.
Szeretettel gratulálok: Mila
Köszönöm , kedves Mila !
TörlésÉrzed, és érted szimbólumaimat, aminek igazán örülök. :)