sebes folyó zúg
hangján hárfa szépség búg
ladik hányódik
katasztrófa vár
sziklaszirt magányosan
szirénként csábít
menekülni kár
árja karja erősebb
bordája roppan
hangján hárfa szépség búg
ladik hányódik
katasztrófa vár
sziklaszirt magányosan
szirénként csábít
menekülni kár
árja karja erősebb
bordája roppan
Ildi.
VálaszTörlésEz, a létezés viharaiban küzdő ladik, az élet.
Csakhogy a sors folyója, a maga zátonyaival, örvényeivel, kíméletlenül végzi a dolgát.És csak a csónak veszíthet.
Nagy igazságot írtál.
gyuri
Köszönöm szépen, kedves Gyuri ! Valóban, a ladik összeroppan, az életünknek vége, hiába küzdünk derekasan, ahogy erőnk bírja, és engedi. :)
TörlésGyuri soraival csak egyetérteni tudok, Ildi. :) Csupán a vers egy részéhez szólnék külön; az "árja karja" s a "bordája" mintha azonos birtokost feltételezne, pedig tudjuk, hogy nem. Az egyértelműsítés érdekében (ha nem értek félre valamit) az "árja" helyett én "az ár" kifejezéssel élnék. (Mit tegyek - névelővel. :) )
VálaszTörlésKedves Gábor ! Köszönöm szépen az egyetértésed, javaslatodat pedig külön. Igaz, kicsit vidámabban hat a versben az "árja karja", de nem tökéletes.:) Magam is gondolkodtam rajta, mikor írtam.
TörlésErre a módosításra gondoltam, mit szólsz hozzá? :
"menekülni kár
áradat karja erős
bordája roppan"
Ezzel a szótagszám is jó marad, és a névelő is kikerültem. :)
Nekem csupán egy javaslatra tellett, Ildi... A névelőt mellőzted, a bordaroppanás meg csakugyan elkerülhetetlen... Nézzünk csak bátran szembe a jövővel! :) :(
TörlésGratulálok, kedves Ildikó és BÚÉK: Mila
VálaszTörlésKöszönöm, kedves Mila ! Neked is boldog új évet kívánok !
TörlésRemélem, gyakrabban látunk téged is az oldalon, verseiddel együtt ! :)