Kakunka nem bírta kivárni a születése idejét, unta magát egyedül a sötétben, hát neki moccant a világnak. Mamája felébredt a rugdolózásra, fájdalmat is érzett, aztán megnyugodott, hiszen még sok idő van a szülésig. Nem úgy Kakunka, izgett - mozgott, míg meglódult addigi helye, hangokat is hallott, s ez még kíváncsibbá tette. Nyomult hát arra, amerre lehetett.
Jaj, ne, ne, üvöltött volna torkaszakadtából, amikor a megszokott homályból a fényre bukott. Fázott, fájt mindene, az ütögetés, paskolás kegyetlen volt, aztán ismerős langyos folyadék csorgott rá, s ekkor az üvöltése gyenge kis hangként bugyborékolt fel a torkából. Meleg kuckóba került, de idegen szagok, érintések vették körül. Jaj, hol van a drága illat, a megszokott dobogás, amit eddig érzett! Elaludt. Valami felébresztette, mi van, hagyj, sikoltotta volna, de hirtelen lesiklott valami a torkán, s fájó pocakja megnyugodott. Jól eső érzés töltötte el, bár majd megfulladt a csőtől. Lassan megszokta, és már várta is, amikor üresen fájt a hasa. Egyszerre ismerős illatot érzett, régi lakóhelyének drága aromáját, s a bizonytalanul remegő karok megnyugvással töltötték el. Csak a szájába tett puha valamit köpte ki, hiába szólt hozzá a csitító, gügyögő kedves hang, hiába érezte szájában az édes ízt. Bömbölt, s teljes erejéből tiltakozott ellene. Így a megszokott módon telt meg újból a pocakja, és elszunnyadt. Aludt, evett, aludt, evett, jól érezte magát. Amikor ismét a nyugtató illatot, s a szájába csordogáló langyos tejet érezte, még idegenkedett, de lassan megszokta annak finomságát. Egyre gyakrabban került a drága illat közelébe, a mamához, ahogyan hallotta, s egyre nehezebben vált el tőle. Jó a tüdeje, mondták, s ő ordított, követelte a mamát.
Aztán a nagy fehérségből színes világba került, fölötte kellemes hang csilingelt, kis figurák forogtak körbe-körbe. Érdeklődve nézte őket, a legjobb mégis a mama ölében volt. No, meg a papáéban. Kezdetben félt tőle, mert idegen volt, de mókás, kedves, hát megszerette, különösen sikongott, ha a magasba dobálta őt! Boldog volt az új helyen, s amikor a mama föléje hajolt, s gügyögött neki, meg a karjaiba vette, repesett az örömtől. Mindent megmutatott neki, a sarokban nyújtózó valamiről megtudta, hogy az a virág. Vi-rág, vi-rág formálta a mama, ő boldogan utánozta, gg-gg, s büszke volt magára, majd a nagy fehérséghez vitte, ablak, mondta neki, ablak, ab-lak, s ő boldogan mondta utána ba, bl. Az, ablak, kincsem, s ringatta, babusgatta őt. Amikor ismeretlenek nézegették őt, megszeppenve hallgatott, a szemét is becsukta eleinte. Annyi új dolog vette körül, hogy néha megrémült, de mama, papa csicsijgatása megnyugtatta. Lassan hozzászokott a világhoz. Ám az új ételek sehogy sem ízlettek, de lassan hozzászokott, s már követelte is azokat. Hű, mekkora volt az ijedelme, amikor hátáról a hasára fordult, aztán feltérdelt! Mama, papa végtelenül büszkén nézte, és fel is ültették. Igaz, jól kitámasztották nagy, puha párnákkal, s ő kacagott, kacagott, csak úgy gurgulázott a nevetése.
Jaj, ne, ne, üvöltött volna torkaszakadtából, amikor a megszokott homályból a fényre bukott. Fázott, fájt mindene, az ütögetés, paskolás kegyetlen volt, aztán ismerős langyos folyadék csorgott rá, s ekkor az üvöltése gyenge kis hangként bugyborékolt fel a torkából. Meleg kuckóba került, de idegen szagok, érintések vették körül. Jaj, hol van a drága illat, a megszokott dobogás, amit eddig érzett! Elaludt. Valami felébresztette, mi van, hagyj, sikoltotta volna, de hirtelen lesiklott valami a torkán, s fájó pocakja megnyugodott. Jól eső érzés töltötte el, bár majd megfulladt a csőtől. Lassan megszokta, és már várta is, amikor üresen fájt a hasa. Egyszerre ismerős illatot érzett, régi lakóhelyének drága aromáját, s a bizonytalanul remegő karok megnyugvással töltötték el. Csak a szájába tett puha valamit köpte ki, hiába szólt hozzá a csitító, gügyögő kedves hang, hiába érezte szájában az édes ízt. Bömbölt, s teljes erejéből tiltakozott ellene. Így a megszokott módon telt meg újból a pocakja, és elszunnyadt. Aludt, evett, aludt, evett, jól érezte magát. Amikor ismét a nyugtató illatot, s a szájába csordogáló langyos tejet érezte, még idegenkedett, de lassan megszokta annak finomságát. Egyre gyakrabban került a drága illat közelébe, a mamához, ahogyan hallotta, s egyre nehezebben vált el tőle. Jó a tüdeje, mondták, s ő ordított, követelte a mamát.
Aztán a nagy fehérségből színes világba került, fölötte kellemes hang csilingelt, kis figurák forogtak körbe-körbe. Érdeklődve nézte őket, a legjobb mégis a mama ölében volt. No, meg a papáéban. Kezdetben félt tőle, mert idegen volt, de mókás, kedves, hát megszerette, különösen sikongott, ha a magasba dobálta őt! Boldog volt az új helyen, s amikor a mama föléje hajolt, s gügyögött neki, meg a karjaiba vette, repesett az örömtől. Mindent megmutatott neki, a sarokban nyújtózó valamiről megtudta, hogy az a virág. Vi-rág, vi-rág formálta a mama, ő boldogan utánozta, gg-gg, s büszke volt magára, majd a nagy fehérséghez vitte, ablak, mondta neki, ablak, ab-lak, s ő boldogan mondta utána ba, bl. Az, ablak, kincsem, s ringatta, babusgatta őt. Amikor ismeretlenek nézegették őt, megszeppenve hallgatott, a szemét is becsukta eleinte. Annyi új dolog vette körül, hogy néha megrémült, de mama, papa csicsijgatása megnyugtatta. Lassan hozzászokott a világhoz. Ám az új ételek sehogy sem ízlettek, de lassan hozzászokott, s már követelte is azokat. Hű, mekkora volt az ijedelme, amikor hátáról a hasára fordult, aztán feltérdelt! Mama, papa végtelenül büszkén nézte, és fel is ültették. Igaz, jól kitámasztották nagy, puha párnákkal, s ő kacagott, kacagott, csak úgy gurgulázott a nevetése.
Kedves Hajnalka.
VálaszTörlésÉrdekes, és elgondolkodtató a kezdés, mindent fel kell fedezni, megszokni, elfogadni.
A szülők érezhető, támogató jelenléte, erőt ad a kezdő életnek, hogy merjen szembenézni a világgal, fekvő világlátásából hasra fordulni, felülni, és rácsodálkozni ugyanarra, ami minden testhelyzetből, másként, és mást enged látni magából.
Érdekes téma, jól átélhető élethelyzetek, az olvasó számára.
Üdv.
gyuri
Köszönöm, gyuri, tán folytatom is. Üdv.
TörlésNem sok leírást olvastam gyermekszületésről, inkább csak jelzéseket nagyobb családon belül a nagy eseményről. Hajnalka, te pár bekezdésben, igazán élvezetesen megírtad - Kakunka helyzetéből - ezt a csodás kezdetet s az ismerkedést a világgal. Tetszett! :)
VálaszTörlésKedves Gábor, köszönöm véleményed, már kicsit javítottam a szövegen a jobb megértés érdekében a sajátomban, folytatàsra is gondoltam, de nem tudom, érdemes...e. Üdv. Hajnalka
TörlésEz leginkább tőled függ, Hajnalka; ha már gondoltál folytatásra, akkor, úgy vélem, meg is van benned a kivitelezéshez minden. A beleérző készséget ugye mondanom se kell. Hogy meddig gombolyítanád a fonalat, nem tudhatom; a nagyobb gyermekek, kamaszok s ifjak szemével nézve már természetesen sok könyv, film is született a - mondjuk így -: önmegismerésről. Természetesen a te számtalan élményed, meglátásod és mindenekelőtt írásmódod garantálja, hogy egyénien fejeznéd ki - jelen esetben - a legkisebbek "életre-csodálkozását". :)
TörlésKöszönöm szépen, Gábor. Egyelőre még írok. Üdv.
TörlésGratulálok, kedves Hajnalka!
VálaszTörlésTibor, drága, köszönöm hűséged.
TörlésGratulálok, kedves Hajnalka!
VálaszTörlésDrága Hajnalka!
VálaszTörlésEngem levettél lábról! :) A gyermek szemszögéből láttattad az eseményeket. Köszönöm az élményt.
Szeretettel gratulálok és baráti ölelésem: Mila
Drága Milla, örvendek, egy kissé féltem az egésztől, mert számomra érthető, de a kívülállóknak..Üdv.
Törlés