A fájdalom, mint a malom
az Idő rostáján
ledarál,
Tested korpa,
moslékba kerül,
lelked a liszt,
a szélben elrepül.
A fájdalom halhatatlan,
új áldozatra csap,
és arat.
Folytatódik a folyamat
évezredeken át,
amíg ember él a földön,
kínozza őt tovább.
Az élet: fáj!
Csalódott, vagy inkább fájdalomtól megtört ember véleményét közvetíted, kedves Sarolta. Ez bizony általánosan megélt érzés, csak hát nem jó, ha meghatározójává válik bárki életszemléletének. Még képeden is látható e beállítódás: a komoran maga elé nézőtől a kíntól üvöltőig szemlélteti, ahogyan az ember elviseli a szenvedéseket.
VálaszTörlésKedves Sarolta.
VálaszTörlésAz élet, tényleg tud fájni, és ez ellen tehetetlenségre vagyunk ítélve. Csak próbálunk talpon maradni, közben titokban tudjuk, hogy erőlködésünk "Értelmetlen".
A fájdalom, tényleg halhatatlan.
Igen súlyos vers.
Tetszett.
gyuri