Vaszil Vasziljevics Csocsoszánnnal esett meg a dolog, aki a voronyezsi Malenkaja színház gazdasági igazgatója volt. Igaz, a művészeti és személyzeti igazgatást is ő végezte, mert a többi színházi vezető le volt csukva.
Egy premier utáni banketten Oxána a primadonna, részegen elpofázta a helyi Cseka vezetőjének, hogy ezek mi mindent összeloptak a volt grófi majorságban, és a nagyszerű férfiú még elég józan volt ahhoz, hogy másnap emlékezni tudott a hallottakra. Lecsukatta az egész bandát, ki is tüntették érte, mint a haza éber őrét.
A medáliát szolgálati fegyverének tokjára tűzte, mert így, menet közben az nekiverődött a táska rézcsatjának, amitől feltűnően csörömpölt.
Észre is vette minden emberfia, mondták is neki, brávó daragíje tavaris bátyuska, te aztán egy igazi hős védő vagy, nem pedig egy beszari kis mensevik.
Vera Ivanovna- a csapos- ki is tüntette figyelmével, hátravitte az ünnepeltet az ivó mögötti budikhoz, és alaposan meglapogatta elhízott testét, és mikor Ivanovna a csúcsra hágott, extázisában azt ordította, „ Most mondd, hogy komszomol! „
Másnap délben, mikor az ünnepelt férfiú magához tért, nem találta nadrágját, meg egyik csizmáját. Dühödt fájdalmában- jégeralsóban kirohant dácsája elé, és ott üvöltözött, hogy az éjszaka kirabolták.
Még szerencse, hogy szolgálati fegyvere nem veszett el, mert azt az almáriumnak nevezett ládájába tartotta, a pisztolytáskájában meg lapos vodkás üvege lakott.
Az, - bár üresen,- de megvolt.
De ez mind részletkérdés, az is, hogy a kis Vásenyka az énekórán beszart, mert ki akarta préselni magából a magas cét, és mást préselt ki helyette.
Hát az biztos, hogy nem volt a hülye kamasznak dugulása.
/ Ez az a Vásenyka gyerek, akinek a nagyapja faragott egy Lenin mellszobrot a kivágott körtefa törzséből, és kerekeket szerelt rá, meg szántalpat is, hogy a gyerek télen- nyáron tudja maga után húzni.
Az öreg ezermester belecsinált valami szerkezetet, mert húzás közben azt mondta a szobor: kakukk, kakukk...
Hát nem is kapott érte Lenin rendet a muzsikja, csak három évet.
De mint mondottam volt, ez mind részletkérdés, a lényeg az, hogy Voronyezsben van kultúra, és művészeti élet, mert egy civilizációban ez alapvetés, és a szellemi felemelkedés fényes záloga.
Kép: Kapolyi György
Egy premier utáni banketten Oxána a primadonna, részegen elpofázta a helyi Cseka vezetőjének, hogy ezek mi mindent összeloptak a volt grófi majorságban, és a nagyszerű férfiú még elég józan volt ahhoz, hogy másnap emlékezni tudott a hallottakra. Lecsukatta az egész bandát, ki is tüntették érte, mint a haza éber őrét.
A medáliát szolgálati fegyverének tokjára tűzte, mert így, menet közben az nekiverődött a táska rézcsatjának, amitől feltűnően csörömpölt.
Észre is vette minden emberfia, mondták is neki, brávó daragíje tavaris bátyuska, te aztán egy igazi hős védő vagy, nem pedig egy beszari kis mensevik.
Vera Ivanovna- a csapos- ki is tüntette figyelmével, hátravitte az ünnepeltet az ivó mögötti budikhoz, és alaposan meglapogatta elhízott testét, és mikor Ivanovna a csúcsra hágott, extázisában azt ordította, „ Most mondd, hogy komszomol! „
Másnap délben, mikor az ünnepelt férfiú magához tért, nem találta nadrágját, meg egyik csizmáját. Dühödt fájdalmában- jégeralsóban kirohant dácsája elé, és ott üvöltözött, hogy az éjszaka kirabolták.
Még szerencse, hogy szolgálati fegyvere nem veszett el, mert azt az almáriumnak nevezett ládájába tartotta, a pisztolytáskájában meg lapos vodkás üvege lakott.
Az, - bár üresen,- de megvolt.
De ez mind részletkérdés, az is, hogy a kis Vásenyka az énekórán beszart, mert ki akarta préselni magából a magas cét, és mást préselt ki helyette.
Hát az biztos, hogy nem volt a hülye kamasznak dugulása.
/ Ez az a Vásenyka gyerek, akinek a nagyapja faragott egy Lenin mellszobrot a kivágott körtefa törzséből, és kerekeket szerelt rá, meg szántalpat is, hogy a gyerek télen- nyáron tudja maga után húzni.
Az öreg ezermester belecsinált valami szerkezetet, mert húzás közben azt mondta a szobor: kakukk, kakukk...
Hát nem is kapott érte Lenin rendet a muzsikja, csak három évet.
De mint mondottam volt, ez mind részletkérdés, a lényeg az, hogy Voronyezsben van kultúra, és művészeti élet, mert egy civilizációban ez alapvetés, és a szellemi felemelkedés fényes záloga.
Kép: Kapolyi György
Remekül szórakoztam, kedves Gyuri. (h)
VálaszTörlésEszembe juttattad Sztyopa Lihogyejevet, a Varieté-színház igazgatóját, meg a TÖMEGÍR-t (is) Bulgakov Mester és Margaritájából. :)
Kedves Tibor.
TörlésŐszintén örülök, hogy pompásan megértettél. Bulgakovban volt spiritusz, állítólag, egy Sztálini büntetőtáborban tűnt el.....................
Köszönöm, hogy olvastál, és véleményeztél.
gyuri
Igazán humorodnál voltál ebben az írásban, Gyuri! Jót nevettem kulturális "tájékoztatódon"! :d
VálaszTörlésMert mindig csak nyomasztó dolgok jutnak eszembe, gondoltam, marháskodok egyet, hogy az oldalon kóválygó temetőszagomat kicsit oldjam.
TörlésKöszönöm Gábor, hogy olvastad, és van véleményed.
gyuri
Gyuri, nagyon szõrakoztam nagyszerű írásodon! Üdv., hajnalka
VálaszTörlésKedves Hajnalka.
TörlésÖrülök, ha megnevettettelek, és köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri
Roppantul tetszett, jókat derültem ezen remekeden. :))
VálaszTörlésÖrömmel olvastam humoros írásodat! Tetszett. Üdv: Robi
VálaszTörlésGratulálok, kedves György! Végig kuncogtam -na jó volt amikor felnyerítettem a gyönyörűségtől - az egész történetet. Pedig én megéltem néhány, mit néhány, majdnem ötven szovjet évet, és még a "szovjet kultúra" diadalába is belekóstoltam, mikor agitkultbrigád-tagként magyar ruhában csárdást roptam az arató munkásoknak a frissem leatarolt búzamezőn.
VálaszTörlésNagyon tetszett!!!!!!
Kedves Anita.
TörlésIgazán örülök, hogy megnevettettelek ! Én sem vagyok valami zsenge hajtás, de ilyen szinten nem működtem.
Viszont véleményed engem igazol, hogy írásomban, van valami igazság.
Köszönöm leveledet, na meg ez egy írói közösség, szóljunk egymáshoz.
GYURI