6 megjegyzés :

  1. Kedves Gàbor, az efajta sakkozãs az êletkihívása...Hogy melyik a jõ, megtudhatja a lépéskor az ember. Vagy akkor se? Üdv

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Végletesen fogalmaztam, persze, de tény, állandóan ingázunk az elvonulás lehetősége és a másokkal való érintkezés között. Mely utóbbi ugye el sem kerülhető. És igaz: nem tudni biztosan, az egyes lépések után mik következnek...
      Köszönöm válaszodat, kedves Hajnalka. :)

      Törlés
  2. Kedves Gábor.

    Társas lény révén, az egyedüllét varázsa, szerencsére elérhetetlen.
    Pózolni, szerepelni, kétesélyes. "Sakkozgatom", mi várhat rám.
    Egy életet végigkísérő állapot, csak sejtések, megérzésekre alapulok, aztán a végén, kisül, hogy igazam volt é, vagy sem...
    Elgondolkodtató, tömörített gondolatok.
    Tetszett.
    gyuri

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Sejtések, megérzések, így igaz, ilyesmik töltik ki jórészt az életünket. A címet talán éppen a táv teljesítésére, talán tényleg az örökös választásokra utalva írtam. De bőven vannak további rejtélyek: Egyedül valóban nyugalmas? Mások között csak (veszélyes) "pózok" hatnak? Stb.
      Örültem hozzászólásodnak, Gyuri. :)

      Törlés
  3. Tetszett a versed. Kérdésed Gyurinál megválaszolható. Egyedül lenni nyugalmas, meg kell,és lehet szokni. Néha azért nagyon rossz tud lenni, pláne amikor valamit az ember lánya egyedül nem tud megcsinálni. De az átmeneti könnyebbségét nem sakkoznám be magam a bizonytalanba. A kérdésedre adható válaszok viszonylagosak csak, és nézőpont, -megélt élet- kérdése. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Így igaz, a megélt élet erősíti meg utólag, vagy cáfolja valamiképpen a minden lépést megelőző fontolgatásokat, megérzéseket. Továbbá: ki gondolná, hogy még a mozdulni, gondolkozni restek is mennyit sportolnak életük során?! - Köszönöm véleményedet, Ildi! :)

      Törlés