Az a kevés ékem, meg a kínjaim, úgy álmomban, mint az ébrenlétnek hitt nappalokban, bizony rám találnak, mert az enyémek, hozzám tartoznak, és ezt, ők is tudják. Képtelen vagyok meglógni előlük. Nincs más lehetőségem, mint elviselni őket. Tetszett. gyuri
Nagyon tetszett, és a gondolat, hogy az álmainkba belehurcoljuk az élet-emlékeinket, tényleg igaz, nincs szabadulás, csoda finoman írtad meg, jó volt többször elolvasni.
Ahogy írod, Noémi, nincs szabadulás; ugyanakkor felötölhet bennünk, talán nem is mindig nagy baj, hogy teret foglalnak a valóság-(Gyuri felfogásával:"éberálom")részek a más állapotú létezésünkben. Hiszen, akár több variációban is, újra meg újra átélhetőek a velünk, körülöttünk történtek. Elképzelhető egyféle megvilágosodás, például képesek lehetünk a magunk szerepének másként értékelésére... Köszönöm kedvező véleményedet, kedves Noémi! :)
Lehet, hogy csacsiság, de nekem az jutott az eszembe, ahogy mi ragaszkodunk az álmainkhoz, az életünkhöz az is úgy kapaszkodik belénk. Mindig vannak szerepek, amit játszanunk kell, szinte kényszeresen, saját érdekünkben. :)
Így igaz, ezt szerintem jól gondolod; el tudom képzelni akár azt is, hogy a közönyösek, egy lehetséges magasabb életkorról lemaradva, előbb halnak meg. (Bár kicsit ellentmondásosnak tetszik, hiszen minthogy nem izgatják magukat, talán ettől éppen hosszabb életet remélnek.) :-? És igen, vannak szereplehetőségek, betöltünk közülük néhányat, és saját érdekünkben is sűrűn vagy ritkábban - választásokra kényszerülünk. Örültem véleményednek, Ildi! :)
Valójában sokszor elolvastam a versed. Súlyos és mély gondolatokat érzek belőle. Mondhatnám, ha olvasok a sorok között, akkor minden sor egy költői kép. Az első két sor igazolja az utolsó két sor érzelmi világát. Közötte egy egész élet látható. Valahogy úgy érzem, mintha magamra ölthetném e verset, ha ruha lenne, hiszen aki egy infarktuson túl esett, azt a kínok mindig megtalálják akár más más formában.
kedves Gábor.
VálaszTörlésAz a kevés ékem, meg a kínjaim, úgy álmomban, mint az ébrenlétnek hitt nappalokban, bizony rám találnak, mert az enyémek, hozzám tartoznak, és ezt, ők is tudják.
Képtelen vagyok meglógni előlük.
Nincs más lehetőségem, mint elviselni őket.
Tetszett.
gyuri
Kétségem nem volt, Gyuri, hogy te - éber és mélyebb - álmaimmal való tartós összetartozásomat jól érzékeled. :)
VálaszTörlésKöszönet értésedért! :)
Kedves Francis,
VálaszTörlésNagyon tetszett, és a gondolat, hogy az álmainkba belehurcoljuk az élet-emlékeinket, tényleg igaz, nincs szabadulás, csoda finoman írtad meg, jó volt többször elolvasni.
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésFrancis2016. február 1. 16:49
VálaszTörlésAhogy írod, Noémi, nincs szabadulás; ugyanakkor felötölhet bennünk, talán nem is mindig nagy baj, hogy teret foglalnak a valóság-(Gyuri felfogásával:"éberálom")részek a más állapotú létezésünkben. Hiszen, akár több variációban is, újra meg újra átélhetőek a velünk, körülöttünk történtek. Elképzelhető egyféle megvilágosodás, például képesek lehetünk a magunk szerepének másként értékelésére...
Köszönöm kedvező véleményedet, kedves Noémi! :)
Lehet, hogy csacsiság, de nekem az jutott az eszembe, ahogy mi ragaszkodunk az álmainkhoz, az életünkhöz az is úgy kapaszkodik belénk. Mindig vannak szerepek, amit játszanunk kell, szinte kényszeresen, saját érdekünkben. :)
VálaszTörlésÍgy igaz, ezt szerintem jól gondolod; el tudom képzelni akár azt is, hogy a közönyösek, egy lehetséges magasabb életkorról lemaradva, előbb halnak meg. (Bár kicsit ellentmondásosnak tetszik, hiszen minthogy nem izgatják magukat, talán ettől éppen hosszabb életet remélnek.) :-? És igen, vannak szereplehetőségek, betöltünk közülük néhányat, és saját érdekünkben is sűrűn vagy ritkábban - választásokra kényszerülünk.
VálaszTörlésÖrültem véleményednek, Ildi! :)
Kedves Francis!
VálaszTörlésVégre megtaláltalak! :)
Valójában sokszor elolvastam a versed. Súlyos és mély gondolatokat érzek belőle. Mondhatnám, ha olvasok a sorok között, akkor minden sor egy költői kép.
Az első két sor igazolja az utolsó két sor érzelmi világát. Közötte egy egész élet látható.
Valahogy úgy érzem, mintha magamra ölthetném e verset, ha ruha lenne, hiszen aki egy infarktuson túl esett, azt a kínok mindig megtalálják akár más más formában.
Szeretettel gratulálok: Mila
"Közötte egy egész élet látható." Ezért a sorodért már megérte megírni rövidemet, kedves Mila.
TörlésKöszönöm, hogy értékeltél! :)