Ha hátra nézek, múltamat látom,
meg nem fogadott tanácsokat,
elszomorító kudarcokat,
elkövetett hibáimat,
elszalasztott boldogságot.
Le kell vonnom tanulságot.
Buddha-pózban ülök,
önismeretbe merülök,
elemzésbe menekülök.
Múltamba nézni, jövőbe látni,
terveket szőni, sikerre várni
hiteltelen remény lenne.
Bizonyosság a jelenben
betegségem, közel végem,
de most, itt még élek én.
Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő,
már, még, most az idő.
meg nem fogadott tanácsokat,
elszomorító kudarcokat,
elkövetett hibáimat,
elszalasztott boldogságot.
Le kell vonnom tanulságot.
Buddha-pózban ülök,
önismeretbe merülök,
elemzésbe menekülök.
Múltamba nézni, jövőbe látni,
terveket szőni, sikerre várni
hiteltelen remény lenne.
Bizonyosság a jelenben
betegségem, közel végem,
de most, itt még élek én.
Nincs múlt, nincs jelen, nincs jövő,
már, még, most az idő.
Tanulságokat rejtő életünket elég sarkosan vagyunk képesek elemezni... Az éppen zajló jelenről érdekesen fogalmaztál, kedves Sarolta, igen: már (ennyi), még (ennyi), (és) most (vág mellbe) az idő. :-s
VálaszTörlésAz idő gyermekei vagyunk, de nem tudjuk, mikor, miért sújt minket.
TörlésNem ismerjük, csak a múltat és a jelent, de azt is csak halvnyan és a jövő ismeretlen