Fedák Anita: Az elixir

 Szemen kényelmesen végig heveredett a kissé kopottas pamlagon. Mélyen leszívta az Orbita cigarettát. Még otthonról, Ungvárról csempészte be a határon két kartonnal. Az ukrán vámosok simán átengedték, a magyar határőr meg csak a kézi táskájában kotorászott valameddig. Be kell osztania a dohányárut, gondolta, mert ha néhány nap múlva nem szerez valahonnan pénzt, komoly gondjai lesznek. Keze ösztönösen nyúlt a párnája alá: az üvegcse ott lapult a titkos recept leírásával együtt. Ez, teszi majd őt, gazdaggá, sóhajtott egy mélyet. Csak egyelőre ötlete sincs, mit kezdjen ezzel a titokkal.
    Itt heverészik már egy hónapja. És gondolkodik, szövögeti a lehetőségek hálóját, csak éppen semmi nem akad meg azon az ingatag ötlethálón… Alaposan végiggondolva a buta elképzeléseit  maga a koncepció egy idő után sehogyan sem állt össze. Letette a szemüvegét a kisasztalra. Lehunyt szemmel próbált újabbnál-újabb variációkat kiötleni, de a pénzszerzéshez, úgy tűnik egyfajta élesebb látásmódra lett volna szűksége.
   Szemen Szemánt a polgárháború előszele hozta át Ukrajnából, pontosabban Kárpátaljáról ide, a Galga menti kisvárosba. Élve a kettős állampolgárság, vagy ahogyan ő mostanában nevezte, álompolgárság lehetőségével, magyar gyökereit felhasználva lett az anyaország polgára. Bár csak az anyai ágon mondhatta őseit magyarnak, a múzeum irattárában, ahol dolgozott, addig kutakodott, míg több évszázadra visszamenőleg vissza nem vezette a Szemán família családfáját. Anyja félig magyar, apja szláv volt, az egykori Szovjetunió magas rangú katonatisztje. Utóbbi a Kárpátalján élőkhöz hasonlóan soha nem tett különbséget a nemzetiségek között. Katonaként négy ország polgára volt anélkül, hogy Munkácsot elhagyta volna. Fiát is arra nevelte, hogy tiszteljen minden nemzetiséget.
   Szemennek jó állása volt Ungváron, filléres fizetéssel. A helyi történeti-múzeum irattárának volt a vezetője. Ám a múlt évben elkezdődött ukrán harci helyzet erősen elgondolkodtatta, van-e értelme maradnia az országban. Krím már elveszett, a keleti megyékben zajlanak a harcok az oroszok és az ukránok között. Szemen a magyar álompolgárságot eddig csak arra használta – sok ezer kárpátaljai magyarhoz hasonlóan-, hogy az ukrán határon az ukrán útlevéllel, a magyaron pedig a magyar útlevéllel jött-ment, kijátszva a határőröket. A schengeni vízumot így egyik sem követelte. Az ukrán háborús történések pedig egyre inkább afelé sodorták, hogy besorozzák, hiszen alig múlt ötven éves. Családja nem volt, az elvált felesége valahol Olaszországban dolgozott egy idősek otthonában. Semmi sem tartotta tehát ott, Ukrajnában, így lépett…
   Hatalmasat korgott a gyomra. Ma még semmit nem evett. A pénze a hónap folyamán egyre csak fogyott. Munkát sehol sem talált. Hiába lobogtatta az egyetemi diplomáját, a tudományos címeit, állandó bejelentett lakcímet és az oklevele honosítását kérték számon rajta. No hiszen… Miből honosítsa százezrekért a diplomáit, váltsa ki a munkavállalói engedélyét, ha éppen annyi pénze maradt, hogy még a jövő havi lakbért kifizesse és kenyérre is, maradjon valami fillére. Mi a fenének kellett neki pont ebbe a poros városba jönnie? De ismerősei segítségével itt tudta csak letenni az álompolgári esküt és itt volt az ideiglenesen bejelentett magyarországi lakcíme. Így maradt és… pénzével együtt csak fogyott a türelme.
  Napok óta egyre bosszúsabb lett. És próbálta tovább szövögetni a terv-hálóját. Elővette a gyűrött papírlapokat a párnája alóla. A recept. Ezt lopta el a múzeumból, miután örökre távozott a munkahelyéről. Majd lassú mozdulattal a kis üvegcse után nyúlt. A híres Drugeth-elixír. Szemen tudományos kutatásait az egykori híres ungvári dinasztia a Drugeth-család témakörében végezte. A Drugethek titkos elixírjének receptjét kereste, tanulmányozta egy évtizedig, majd miután a vatikáni könyvtárban megtalálta és elhozta annak másolatát az ungvári múzeumnak, titokban készített saját részére egy másolatot, és megpróbálta a leírtak alapján titokban az elixírt elkészíteni.
   Történelmi források igazolták, hogy a Drugeth-család titka ebben  a mixtúrában rejlett: a fennmaradást jelentette. Legendák keringtek róla.  Mikor a Drugethek Szicíliából áttelepedtek Franciaországba, már birtokukban volt a titkos keverék. Apáról fiúra öröklődött az elixír és egyet jelentett a hatalommal, az erővel, az egészséggel és a család fennmaradással. Nem biztosított hallhatatlanságot, sem matuzsálemi kort, de a szicíliai alkimisták valami olyasmit kevertek ki benne, ami makkegészséget, sebezhetetlenséget, férfierőt és nyugalmat biztosított a Drugetheknek.
  A gerényi-, homonnai nemes és gróf Drugeth család francia eredetű itáliai család volt, mely az Anjou időkben került Magyarországra. A XIII. századtól voltak jelen a történelemben. A több százéves família ága azonban szörnyű véget ért. 1691. május 26-án 38 éves korában, számtalan palotáinak egyikében, a Báthory Erzsébetről elhíresült csejtei várban, teljesen váratlanul meghal Drugeth Vendel (Bálint) gróf, címzetes ungi főispán.
   Vele a Drugeth család férfiágon teljesen kihal. Azt már Szemen derítette ki, hogy azon a bizonyos májusi éjszakán egy janicsár a gróf komornyikját megölve majd annak kulcsait megszerezve bejutott az ungvári vár minden szobájába, így a gróf hálójába is. Az almáriumban rejtett elixírt ellopta, és ezzel megpecsételte a família sorsát. 
   Nos, ez a már Szemen által készített mixtúra lapult most a kezében és erre építve a jövőjét próbált valamilyen tervet szövögetni. Az éhség egyre jobban marta a gyomrát. Már a cigaretta sem tudta elnyomni ezt az érzetet. Sóhajtott. Papucsát keresve az ágya alá nyúlt. Egy pókhálóba nyúlva egy erős ukrán káromkodás hagyta el a száját. Ennyi lakbéréért már az ágy alatt is kiseperhettek volna, gondolta. Felemelkedve a szemüvege után nyúlt. És ekkor hirtelen hasított bele az ötlet. Háló, pókháló… A világháló. Hogy mekkora marha volt, hogy ez eddig nem jutott eszébe. Élesen kezdett körvonalazódni előtte, hogy ebben lesz a megoldás.
  Szemen újabb cigarettára gyújtott. Nem törődve a gyomra küldte újabb korgó üzenettel, leült a számítógépe elé. Míg a gép képernyőjén töltődtek a bejövő ikonok azon járt az agya, hol kezdje. Elsőként felment egy ismert reklám-hirdetési honlap oldalára és a Kínál menüpontra kattintva, elkezdte írni a szöveget.
„ Eladó több százéves recept alapján készült, egykori szicíliai orvosok által készített éles látást biztosító elixír. A mixtúra az egykor Drugeth-család titkos gyógyírja, amely számukra egyet jelentett a hatalommal, a sebezhetetlenséggel és a férfierővel. Ez a páratlan csodagyógyszer-elixír nyugalmat biztosított a família évszázadokon való uralkodásához. Ha ön is szeretne egy ampullát ebből a mixtúrából, hogy látását élesebbé téve meglássa azt is, amit ismerősei vagy kollégái figyelme elkerül, rendeljen most! Egy ampulla elixír ára… €”. A szöveg után megadott egy e-mail címet, majd újra és újra olvasta a hirdetést, mivel tudná még feldobni, hogy ráharapjanak. De végül nem javított rajta semmit és továbbította a hirdetmények közzé.
  Most már úgy érezte, megérdemel pár falatot. A hűtőszekrény ajtaját kinyitva azonban annak a polcain álló vodkás üveg után nyúlt. „ A csekuska”, ahogyan otthon, Ungváron hívták már csak félig volt. Nagyot húzott belőle, majd egy darab sajtot majszolva újra visszaült a komputerhez. A szobából a konyháig tartó 5-6 perc, valamint a vodka kortyolása és a visszaút alig vett 5-6 percet igénybe. Szemán postafiókjában ez alatt az idő alatt már 21, vagyis huszonegy üzenet állt. A férfi meglepődött majd azon kezdett el morfondírozni, hogy Magyarországon az emberek ennyire a hirdető-oldalak rabjai lehetnek, hogy azokat böngészve azonnal ráharapnak minden új felhívásra. Vagy olyan sok ebben az országban az „életlen” látó, hogy alig várják, hogy „tisztábban” lássanak?! Nos, ezt valószínűleg soha nem fogja megfejteni, így nekilátott a válaszadásoknak…
    Hosszú órák teltek el, míg újra felállhatott a számítógép elől. Szemen ez alatt 357 e-mailre válaszolt. A levélíróknak közel a fele azonnal meg is rendelte a mixtúrát, amit őt két hét leforgása alatt megígért, hogy leszállít. A pénzt egy megadott számlaszámra kérte utalni. Fáradtan dőlt újra az ágyra és hangosan nevetni kezdett. Nem is értette, mi váltotta ki belőle ezt a hirtelen nevetési ingert, de úgy tört fel belőle, mint gejzír. Talán az egyik levélíró mulatságos sorai, amelyben azt kérdezte, hogy mennyi az elíxir lézertartalma, mert ő úgy tudja, hogy a szemészeti, pontosabban a látás élesítését javító beavatkozások során az orvostudomány már erre a beavatkozásra esküszik. Szemennek erre az a benyomása lett, hogy az emberi butaságra épül a legtöbb üzleti befektetés, hiszen ha ennek az illetőnek az kell, hát beletesz ő több gigabájtos lézermennyiséget. Hogy ez mekkora hatalmas baromság, már nem is érdekelte. Nevetett…sőt, röfögött a röhögést kiváltó gyönyörtől. Majd elcsendesedett.
   Szemen feküdt, nézte a fehérre meszelt plafon repedéseit és kereste benne a saját megélt élete-réseit. Igen, az egykoron komoly, tudományos berkekben elismert és tisztelt történész-kutató egy idegen országban immár szélhámossá vált. Hogy mi tette azzá? Könnyű lenne rávágni, hogy az élet. Azok az élethelyzetek, amelyek most zajlanak ott, ahonnan jött. De Szemen nem akarta ezt a helyzetet a sorsa fátumára rákenni. Tisztában volt azzal, hogy amit csinál, azzal becsapja az embereket. Szemesnek áll a világ, jutottak eszébe nagyapja szavai. Nos, a kárpátaljai ember pragmatikus fiam, ezt is mondogatta. Az öreg piaci árus, aki egész életében abból élt, hogy a piacon kufárkodva becsapott minden vevőt arra tanította az unokáját, hogy egy ilyen világban csak az marad meg, aki becsületes képpel, de ravaszul átvágja az embereket. Csak örökölt valamit abból a simliből az öregtől, gondolta. Szemen kisétált a fürdőszobába és belenézett a tükörbe. Arcvonásait fürkészve azon gondolkodott, neki mennyire becsületes a képe? Amilyen elkeseredett és egyben elszánt vont, nehéz lett volna az arcvonásaiból kiolvasnia. Ledőlt kicsit, hogy újra végiggondolja az egészet.
  Késő délután ébredt. A kisasztalról levette és elkortyolta az üvegben maradt maradék vodkát. Visszaült a géphez. Feltette a szemüvegét. Így élesebben látott ő is. Belépett a banki adatait tároló honlapra és megnézte a számlatörténetét. Szemennek elállt a lélegzete. Egyre érkeztek az utalások és a végén már egy hatjegyű számot olvasott le a képernyőről…