Markovic Radmila: Ámor nyila



Ámor nyila hasítja a levegőt.
Udvaromnak díszítését,
levegőmnek frissítését,
égig érő fenyőm törzsét
célozgatja veszettül?

Elhalványul a világ közepe, ha felvillan
mindkét  unokám huncutul csillogó szeme,
az egyik égszínkék, a másik tengerzöld,
mint az algák felett ringatózó víztömb.
Tündéri szépség ifjú hévvel körtáncát ropja:
egyik Niki, másik Maja, őket kergeti Ámor és nyila.
Válaszul szél lengeti a fehér zsebkendőt,
ráleheli forró csókját mindkettő.


3 megjegyzés :