Nagy Antal Róbert: Az évszakok csatái
Hő-hadait gyűjti még a nyár,
véres alkonyát körbehordja.
Köd-kabátot hajít a határ,
lándzsákkal szitál légiója
az ősznek, a győztes vas sasnak.
Hullatja, színekkel foltozza
betegeit a tűnő nyárnak.
Hideg: robban rozsda-tojása.
Fiókái fagy-dögön élnek,
felélik anyjuk gyümölcseit,
mert hű csatlósai a télnek.
Majd horda-tavasz nyer és nyerít.
Úgy rémlik, olvastam más versedet, melyben szintén sort kerítettél minden évszakra. Úgy lehet, bármelyikben vagy is, nem tudsz a többi említése nélkül írni. Persze, lehet, hogy így igazságos. Az egymásnak feszülést, a "vetélkedést", a csatározást érezteted is versedben! :)
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Francis! Csak az jutott eszembe: "Télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van. Soha sincs jó idő, mindig esik az eső." :) Üdv: Robi
VálaszTörlésVetekszenek egymással az évszakok, hol ez, hol az a győztes, de mindnek megvan a maga szépsége és varázsa. Tetszett a versed. :)
VálaszTörlésKöszönöm Kedves Ildikó! Üdv: Robi
Törlés