A hit az élethez tartozik,
mindenki hisz valamiben, valakiben,
a hitetlenek is, de nem istenben.
A vallásos emberek isten/ek/ben,
a pogányok fétisekben,
materialisták az anyagban,
egoisták önmagukban.
A hit alapja bizalom,
a hitelt is bizalomra kapom,
ha benned bízom, én adom.
Hitvesed is bízik benned,
kölcsönösnek kell hát lenned.
Aki mindenkinek mindent elhisz,
a bizalma ostobaság, csalódást visz.
Hiszékenység naivság is,
saját kárán tanul más is,
ha már sokszor elárulták,
kételkedik akár jól járt,
akár okkal, akár joggal,
tettel, szóval, gondolattal.
Kérlek, higgyél, meg nem csallak,
de ha mégis, rám ne hallgass.
Ne pazarold bizalmadat,
aki méltó, csak annak add!
Hitről, bizalomról nehéz mindenkinek tetsző fejtegetést írni, nem egyszerű a helyzet akkor sem, ha éppen rímekben tesszük. Az feltehető, s előbb-utóbb mindenki felfogja: a bizalom elvesztése az egyik legsúlyosabb hátrány, ami érheti a halandót, de akkorra már közismerten hiteltelenné válhat. Sokáig nem lehet űzni a megtévesztést: egy idő után még a többször pórul járt ember is besokall. - Ezek jutottak eszembe versedről, kedves Sarolta. :)
VálaszTörlés