Bandukolt az utcán nagy búsan egy varangy,
szép arany-zöld nyakán föl-fölcsillant a langy
nyári zápor által nyálkássá vált hártya,
hömpölygött a körút, gőzölt lenn a járda.
Bújócskázott a nap bongyor felhők között,
toronyházak fölé szivárvány költözött.
Pocsolyákon úsztak kövér olajfoltok,
színes volt a világ, ő mégsem volt boldog.
Kipufogógázok oldalába martak,
életére törtek ordas cipőtalpak.
Úgy döntött, Budára villamosozik át,
ám ekkor meglátta Harcsa Veronikát.
Ott állt a peronon, karjában egy cekker,
bámulta a békát, undok halszemekkel.
Aztán ijedtében sikoltott egy nagyot,
- na, ettől se kérek, asszem autogramot –
gondolta, s ment tovább. Fáradt már a lába,
meg sem lepődött, hogy Csuka Mónikába
botlik a Blahánál – sodorták a népek,
tán neki tátogott? legyintett, csak playback…
Sirályok sírtak a lelkében valahol,
végül ő is, mert egy nagy gurulós szatyor
zúgott át a hátán s jött újabb csalódás,
Oktogonnál az az útelágazódás,
hol Medgyessy Péter mosolyogva várta,
ekkor üvöltve egy csatornanyílásba
vetette le magát, elnyelték a rácsok,
hogyha van tanulság, megírják majd mások…
A rajz Trautsch Tímea munkája
Verses tudósítást írtál egy béka útjáról, melyet veszélyes környezetben tesz meg, miközben nem tetsző találkozásokon jut túl. Naná, hogy mindig elmenekül, bánata cseppet sem enyhül. Akárha senyvedő emberről írtál volna, Attila, akit minden már csak továbbkedvetlenít. És Tímea rajza is jelzi: mielőtt eltaposnák, jobb, ha vigyáz s elugrik...
VálaszTörlésJó meglátás, kedves Gábor! Köszönjük az olvasást!
TörlésÁtvitt értelem ide, vagy oda, megvallom jót nevettem. Annak ellenére, hogy szegény brekuszt károsítja a környezet, és a szmog. No persze minket is. A kicsit meg mindig eltapossák. :)
VálaszTörlésTímea rajza is nagyon tetszik, igazán jól összetalálkoztatok. :)
Köszönjük, kedves Ildikó! Már-már kényszeres, hogy én is valami abszurddal belepiszkítsak egy "normálisnak" induló versbe... :-d
TörlésÜdvözlettel: Ny. A.