Az irigység, a sors büntetése, hogy ami van, annak se tudjon örülni felhőtlenül az irigykedő. Ez a tulajdonság, valahol megkeseríti az irigy életét, ami emberi jellemző - mint fajtajelleg, és nem képes észrevenni, hogy ennek a tettének ára van. Igen tanulságos verset írtál Gábor. gyuri
Na igen, ezek eléggé jól passzolnak egymáshoz. Csak ne lennének ugye mindenféle melléktünetei ennek az egészségnek... ;(( Jólesett, hogy vidámítottál, Robi! :)
Milyen igaz a versed. Az irigység az irigy örömét is elveszi, és nem képes saját jólétét élvezni. Sőt... azon van, hogy a szegényebbtől elvegye amije van, s önmagát gazdagítsa vele. Nem vagyok ám gonosz, de az ilyen meg is érdemli a sorsát... :)
Azért nem rossz arra gondolni, hogy miközben a mohóságtól éhesen áhítják más tulajdonságait, javát, stílusát (ha már irodalmi téren mozgunk), aközben legalább szenvednek például a "nekem úgy nem megy" érzésétől is. Nem értik az irigyek, hogy saját igazi képességeikre kellene rátalálniuk, s akkor talán elkerülnék a sorsnak a Gyuri által megfogalmazott büntetését. @-)
Életünk kísérője szerintem,és úgy igaz, ahogy írta Gyuri is, szenvedhet is az irigy ember, neki soha semmi , senki nem elég, emiatt szorong, bűnhődik. Üdv., Hajnalka
Az ember hajlamos azt hinni, hogy aki irigy (is), sokkal könnyedebben veszi a "hiányait", mint gondolnánk. Hogy: ugyan, nem emésztik őt ezek a dolgok különösebben, nem szorong egyáltalán. Pedig de. Örültem megerősítő hozzászólásodnak, kedves Hajnalka. :)
Az irigység, a sors büntetése, hogy ami van, annak se tudjon örülni felhőtlenül az irigykedő.
VálaszTörlésEz a tulajdonság, valahol megkeseríti az irigy életét, ami emberi jellemző - mint fajtajelleg, és nem képes észrevenni, hogy ennek a tettének ára van.
Igen tanulságos verset írtál Gábor.
gyuri
Frappáns megjegyzésed ez, Gyuri: bünteti a sors az irigyet. Például azt, aki minden lenne, pedig minden nem lehet.
VálaszTörlésÖrültem találó hozzászólásodnak! :)
Tetszett. A lustaságon kívül az irigység az egészség másik fele. :) Üdv: Robi
VálaszTörlésNa igen, ezek eléggé jól passzolnak egymáshoz. Csak ne lennének ugye mindenféle melléktünetei ennek az egészségnek... ;((
TörlésJólesett, hogy vidámítottál, Robi! :)
Milyen igaz a versed. Az irigység az irigy örömét is elveszi, és nem képes saját jólétét élvezni. Sőt... azon van, hogy a szegényebbtől elvegye amije van, s önmagát gazdagítsa vele. Nem vagyok ám gonosz, de az ilyen meg is érdemli a sorsát... :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
TörlésAzért nem rossz arra gondolni, hogy miközben a mohóságtól éhesen áhítják más tulajdonságait, javát, stílusát (ha már irodalmi téren mozgunk), aközben legalább szenvednek például a "nekem úgy nem megy" érzésétől is. Nem értik az irigyek, hogy saját igazi képességeikre kellene rátalálniuk, s akkor talán elkerülnék a sorsnak a Gyuri által megfogalmazott büntetését. @-)
TörlésÉletünk kísérője szerintem,és úgy igaz, ahogy írta Gyuri is, szenvedhet is az irigy ember, neki soha semmi , senki nem elég, emiatt szorong, bűnhődik. Üdv., Hajnalka
VálaszTörlésAz ember hajlamos azt hinni, hogy aki irigy (is), sokkal könnyedebben veszi a "hiányait", mint gondolnánk. Hogy: ugyan, nem emésztik őt ezek a dolgok különösebben, nem szorong egyáltalán. Pedig de.
TörlésÖrültem megerősítő hozzászólásodnak, kedves Hajnalka. :)