A torony, a városka fő ékessége volt. A piactér közepén állt, hatalmas dárdaként döfte az eget áradt belőle a magabiztos fensőbbség égi nyugalma. Szögletes terméskő falai ontották magukból az erőt. Emeletenként kis román stílusú ablakaitól a végtelen hosszúnak tűnő lépcsősor annyi fényt kapott, hogy kényelmesen tudták használni. Süvege hosszú volt és hegyes. Csúcsán arany kakas állt, szikrázva verte vissza a fényt. Az egész látvány lenyűgöző volta messze földről odavonzotta a látogatókat, nem győzték csodálni, a helybéliek legnagyobb megelégedésére.
A műalkotásnak őre is volt. A város bízta meg, díszruhában-alabárddal strázsált a bámészkodók előtt, majd széjjelvetette a büszkeség, Ha magas rangú hivatalnok érkezett a városba, a soros városatya felkísérte az építmény tetejére, ami igazi megtiszteltetésnek számított.
Három villámhárítót is felszereltek, éjszakai vihar alkalmával mindenki háza ablakában tolongott figyelve az eseményeket, A nagy égzengésben megjelenő vakító-hatalmas villámok korbácsütései ezüstös fénybe vonták a kupolát, majd elvéreztek a villámhárítók valamelyikén .Döbbenetes látványt nyújtott a viharral küzdő hatalmas építmény, az őt körülvevő lángtenger bajnoka.
Mindegyik néző saját csatájaként élte meg a felemelő látványt. A tiszteletreméltó Városi Tanács át is keresztelte a várost. A „Torony Csodája” - nevet kapta.
Ha gyerek született, egy ünnepélyes bizottság felvitte a torony tetejére, ott zajlott a keresztelő Sok újszülöttet kereszteltek Torony, Toronyi, Tornyos, stb. keresztnévre, ezek bárhol megfordultak a megyében, mindenki tudta róluk-a csodálatos városka szülöttei.
Már a templomba járásról is leszoktak, Istentiszteletkor a torony köré sereglettek, azt nézték. Mérgelődött is az Atya, mert ezt a bálványimádást már nem tudta jó szemmel nézni.
Egy borús hajnalon vették észre a katasztrófát. Eltűnt a torony. Még hűlt helye is be volt nőve fűvel, olyan lett a terep, mint ahol sosem állt épület.
A megdöbbenés és kétségbeesés leírhatatlan méreteket öltött. A fél város ásta helyét-hátha elnyelte a föld-de nem találtak semmit .A mély gyászban ki megzavarodott, ki belehalt a megrázkódtatásba, de a torony nem került elő.
Teltek-múltak a hónapok, a helyzet nem javult. Nem akart jönni a jótékony feledés. A munka megállt, mindenki kedvetlenül üldögélt egész nap, volt, aki reggel fel sem kelt.
Minden lezüllött - még az utcákat sem seperték-kezdtek egy halott városra emlékeztetni.
A Tanács összeült, meg kellett állapodniuk a hogyan továbbot illetően. Napokon keresztül tárgyaltak, de végül is megszületett a döntés.
Minden lakó köteles ezen túl látni a tornyot szokott helyén. Így is lett.
A tornyot mindenki látni kezdte, volt, aki eleinte homályosan, majd a kép idővel kiélesedett. Mindenki nagyon megkönnyebbült, visszatért az életkedv.Bár az idegenek kissé furcsán néztek rájuk, de nem törődtek vele.
A műalkotásnak őre is volt. A város bízta meg, díszruhában-alabárddal strázsált a bámészkodók előtt, majd széjjelvetette a büszkeség, Ha magas rangú hivatalnok érkezett a városba, a soros városatya felkísérte az építmény tetejére, ami igazi megtiszteltetésnek számított.
Három villámhárítót is felszereltek, éjszakai vihar alkalmával mindenki háza ablakában tolongott figyelve az eseményeket, A nagy égzengésben megjelenő vakító-hatalmas villámok korbácsütései ezüstös fénybe vonták a kupolát, majd elvéreztek a villámhárítók valamelyikén .Döbbenetes látványt nyújtott a viharral küzdő hatalmas építmény, az őt körülvevő lángtenger bajnoka.
Mindegyik néző saját csatájaként élte meg a felemelő látványt. A tiszteletreméltó Városi Tanács át is keresztelte a várost. A „Torony Csodája” - nevet kapta.
Ha gyerek született, egy ünnepélyes bizottság felvitte a torony tetejére, ott zajlott a keresztelő Sok újszülöttet kereszteltek Torony, Toronyi, Tornyos, stb. keresztnévre, ezek bárhol megfordultak a megyében, mindenki tudta róluk-a csodálatos városka szülöttei.
Már a templomba járásról is leszoktak, Istentiszteletkor a torony köré sereglettek, azt nézték. Mérgelődött is az Atya, mert ezt a bálványimádást már nem tudta jó szemmel nézni.
Egy borús hajnalon vették észre a katasztrófát. Eltűnt a torony. Még hűlt helye is be volt nőve fűvel, olyan lett a terep, mint ahol sosem állt épület.
A megdöbbenés és kétségbeesés leírhatatlan méreteket öltött. A fél város ásta helyét-hátha elnyelte a föld-de nem találtak semmit .A mély gyászban ki megzavarodott, ki belehalt a megrázkódtatásba, de a torony nem került elő.
Teltek-múltak a hónapok, a helyzet nem javult. Nem akart jönni a jótékony feledés. A munka megállt, mindenki kedvetlenül üldögélt egész nap, volt, aki reggel fel sem kelt.
Minden lezüllött - még az utcákat sem seperték-kezdtek egy halott városra emlékeztetni.
A Tanács összeült, meg kellett állapodniuk a hogyan továbbot illetően. Napokon keresztül tárgyaltak, de végül is megszületett a döntés.
Minden lakó köteles ezen túl látni a tornyot szokott helyén. Így is lett.
A tornyot mindenki látni kezdte, volt, aki eleinte homályosan, majd a kép idővel kiélesedett. Mindenki nagyon megkönnyebbült, visszatért az életkedv.Bár az idegenek kissé furcsán néztek rájuk, de nem törődtek vele.
Kép: Kapolyi György alkotása
:))
VálaszTörlésNa igen Tibor...
TörlésMindenre van megoldás.
Köszönöm, hogy elolvastál.
gyuri
Kedves Gyuri,
VálaszTörlésNagyon tetszett a történet, szinte láttam az egészet, az ember kicsit magára is ismer, micsoda álomvilágot vagyok képes néha én is magam köré építeni, így a valóság kellemetlenebb dolgai nem tudnak átszivárogni. Van, hogy ez jó, de persze nem mindig.
Puszi
Noémi
Kedves Noémi.
TörlésÖrülök, hogy ki tudtad vetíteni a történetet, és tetszett is.
Az álomvilág, igen fontos, tartozik az ember életéhez.
Köszönöm, hogy kommenteltél.
gyuri
Ezt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlésKedves Gyuri!
VálaszTörlésÉn igen komoly mondanivalót vélek felismerni mese-szerű írásodban.
Nem szeretnék belemagyarázni semmit sem, de a torony szimbóluma az emberi balgaságnak, és amikor eltűnik a bálvány, akkor mindenki hitevesztett lesz. A mai modern kifejezéssel nem a saját eszükkel gondolkodnak, hanem a média amit beléjük döngöl, és a hazugságot igazságnak vélve becsapják önmagukat. Nagyon aktuális "mese" felnőtteknek.
Szeretettel gratulálok: Mila
Kedves Mira.
TörlésÉrtékelem a téma értelmezésedet, nagyon találó, gondolkodó emberre vall.
Köszönöm.
Szeretettel.
gyuri
Hiába, na, a nem látott, csak mesélt csodák kevésbé lelkesítik az embereket, mint a láthatóak, melyek turistavonzó erővel is bírnak. Még a torony csodálatos eltűnése sem pótolhatta az addigi látványosságot. De megszületett a döntés: lássátok, amit korábban láttatok! És a lakók úgy is tettek. A keresztelők ismét a nevezetes helyszínen zajlottak, s az ifjúvá cseperedett gyerkőcök mindannyian messze földön híres mentalistákká váltak. - Gyuri, ez bizony egyenesen következett is írásodból. :)
VálaszTörlésKedves Gábor.
TörlésMajd mi megmondjuk az "Őszintét",nem kell gondolkodnod, majd mi megmondjuk mit látsz, és mit kell hinned, érezned.
És lőn...
De szavam nem lehet, mert működik.
Köszönöm kommentedet.
gyuri
Gyuri, ez nagyon tetszett, jót derültem a befejezésen. Persze így van ez valahogy az életben is, amit látni, tudni akarunk, azt látjuk és tudjuk is. Amit meg nem, mondhatnak amit akarnak, akkor sem. Mert ilyen makacs, és önfejű az ember. Gábor megállapítása is roppant szórakoztató, mármint a mentalista. :) Élvezet volt olvasni. :)
VálaszTörlés