Kapolyi György: Fohász

Nem hiszek a tündérmesékben, de abban igen, hogy büntetlenül senki nem lehet aljas.
Az isteni kegyelem és megbocsátás is valahol véges.
Nem hiszek a mikulásban és a nyusziban.
Nem hiszek a jóságban, a hátsószándéknélküliben, mert a jóság csupán a hátsó szándék elkendőzésére kreált gyakorlat.
Hiszek a szemfényvesztés meglétében és kiirthatatlanságában.
Nem hiszek a jó szándék tisztaságában, mert maga a jóság, a tiszta jóság észérvekkel nem indokolható.
Hiszek a fondorlatos és öncélú gonoszság diadalában, egy Bosch féle apokalipszis valóságában, ami Dantei erővel elsöpör rosszat és látszólag jót.
Hiszek a pokol lángjainak emésztő borzalmaiban, de tisztító erejében nem.
Hiszem, hogy ami piszkos sosem lesz tiszta, de ami tiszta az elpiszkolódhat.
Hiszek önmagam és mások elmúlásában, az összeomlás feltámadásában, hallom lovának patáit csattogni a szépen festett hazugságok beszakadó vásznain.
Hiszek, mert hit nélkül nem lehet élni, igaz, csalódni sem.
Hiszek az erőt adó önámítás fontosságában, az azt követő végső kiábrándulásban, ami ölni képes.
Nem hiszek a hűvös és közömbös hajnalok szépségében, de hiszek annak hideg racionalitásában.
Hiszek Gaudi tornyaiban, amik sosem fognak égig érni, de hirdetik a káprázat anyagba sűrített valóságát.
Hiszek minden hitem és elvetésem támadhatóságában.
Hiszek önnön tökéletlenségemben, és nem hiszek a megbocsátásban.
Hiszek a halálban, és hinni szeretnék a feltámadásban.
Hiszek a mérgekben, és nem hiszek a méregtelenítés lehetségességében.
Hiszek abban, hogy nem tévedek, és hinni akarok abban, hogy mégis.
Hiszek abban, hogy nem véletlenül vagyok.
Hiszek egy mindenható szellem meglétében, ki minden bizonytalanságomat képes feloldani, aki a tisztánlátás fényébe emel, és megadja nekem azt a békét és kiegyensúlyozottságot, ami nélkül nem lehet élni.

Ámen.


Kép: Kapolyi György alkotása