Ráncos kéz ujjbegyéből
felsír a hegedű,
örömkönnyet hullat az ég, és
lucskos testéről árad
az évszakok illata.
Hallatszik a patakcsobogás,
zápor kopogtat a háztetőn,
szél süvít és sodorja az őszt,
fehér sapkáját fagyos szemére
húzza a kémény, a füst bennreked.
Meleg szobában nyers agyagot
gyúr a szorgos kéz,
megszűnik a külvilág, egy ráncos kéz
ujjbegye gyér boldogságot ígér.
Erőteljes természeti képsort fog közre a vers eleje, zárása. És a "gyér" boldogság számomra fájó magányról beszél. Tetszett, kedves Mila!
VálaszTörlésKedves Mila, az évszakok ilatát remek képekkel érzékelteted, kiváló, gratulálok, hajnalka
VálaszTörlésIgen, kedves Frencis!
VálaszTörlésA sok pofon után igyekszem megtalálni a boldogságot is , mert egy nagy hodályban egyedül élek, de csak félig vagyok magányos. Ez a fájó.
Szeretettel: Mila
Köszönöm szépen, kedves Hajnalka.
VálaszTörlésSzeretettel: Mila
Kedves Mila ! Szép a természeti kép, és az alkotás öröme amiről írsz. Az egyedüllét nem mindig azonos a magánnyal. Szerintem segíthet ennek az érzésnek az oldásában az internet is.Sok olyan embert ismerhetünk meg, akit ennek hiányában soha nem lenne lehetőségünk, örülök, hogy ez adott. )
VálaszTörlés(h)
VálaszTörlésKedves Ildikó!
VálaszTörlésKöszönöm az értékes elemző, valamint a hozzám intézett meleg hangú szavaidat
Szeretettel: Mila
Köszönöm szépen, drága Irénkém. :)
VálaszTörlésEzt a megjegyzést eltávolította a szerző.
VálaszTörlés