A június őszi estébe tévedt,
a várt tavasz se volt.
Megtagadott virágok szirmain
keresem a hangot.
Eldobott cigaretta csókol
kivénhedt járdakövet,
cipőm sarka elkopott :
nagyon kerestelek!
Kihajoltam minden bérház
veretes korlátján :
talán elhoz
egy összetört reggel.
A hajnal ködfoltos
nappalokba bukott.
Kiáltani szerettem volna
Érted!
Az országúton
még mindig
két rongyos tornacipő topog :
szerettelek volna szeretni Téged.
Ruder Jana: Szeretem én... Szeretem én a gyönyörű fákat, a törzsből magasra nyújtózó ágats ahogyan rajtuk szelídenezernyi
Mészáros László: KedvesemLátod-e vajon te is, Kedvesem?A néma éj kifakadt véraláfutásacsöppen el vörösen, s alkonyi ingbenfe
Riba Ildikó: Madaraktéli szélben ringatózóerdő fái zúgnakvándorló madarakszenvedő sóhajánfagyos fészekmagányra váltsíró
Mátay Melinda Mária: Vannak napok ….Vannak napok,amikor……már nem számít,hogy féltünk.Vannak napok, amikor….Te jössz.
László Mészáros: SziromhasadásCsak a tenyered akartam érezni!Nem a bordáimon, nem is az arcomon,csak test-meleg kabátom hideg gom
Mátay Melinda Mária: Arve Moen : A Fagy (műfordítás)Szerették egymást. Nagyon fiatalok voltak és szegények.Esténként az utcákat rótták és fáztak. Fogtá
Nagyon szép! Ellenben , ha átírnád kicsit a harmadik és negyedik strófát vagy elhagynád, jobban ütne!
VálaszTörlés