Bátai Tibor: Már szabad utat engedhet

Védhetetlen a híd, az óvatlanság
vereségbe torkollna. Körülötte
csak omló partfal, kilométerekkel
távolabb elaknásított kelepce
a gázló. Kiélesített döntési
helyzet, a halántékához szorítva.

Mint második bőrt, úgy viseli terep-
színű álcáját. Kiképzése során
megtanulta kisütni az érzelmek
magasfeszültségét. Termőre fordul
a rutin, amint végig fedezékben
elhátrál a legvégső védvonalig.

A kétely legfeljebb átfut elméjén —
pontosan tudja, elkerülhetetlen.
Már szabad utat engedhet kétségbe-
esésének, miközben bocsánatot
kér a táj architektúrájától, és
megadóan a detonátorért nyúl.